Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
ban nem szabad túlértékelni. Brazília sohasem sértette komolyan az Egyesült Államok stratégiai érdekeit, és az Egyesült Államok számára a brazil gazdasági és hatalmi törekvések túlzott nyesegetése kontinentális és globálpolitikai szinten több kárral, mint haszonnal járna: nem érdeke, hogy Brazília helyett másik hatalmi alközpontot keressen, Brazíliát az el nem kötelezettek csoportja felé lökje vagy az iránihoz hasonló belpolitikai helyzetet provokáljon ki. Brazília fejlődő országokkal fenntartott kapcsolatai A felelősségteljes pragmatizmus politikájának diverzifikációs törekvéseivel összhangban Brazília számára a fejlett tőkés országok, különösen Japán és az NSZK az alternatív tőke- és technológiaforrások biztosítása szempontjából fontosak. A szocialista országokkal tartott kapcsolatokban mindenekelőtt az üzleti szempontok dominálnak, addig az elmaradott országokkal való kapcsolatokban, elsősorban Latin-Amerikában és Afrikában, az exportexpanziós törekvésekkel sajátos módon keverdenek, illetve ötvöződnek a hatalmi törekvések. Igaz ugyan, hogy a brazil késztermékek megjelentek és növelik részarányukat a fejlett tőkés országok piacain is, de az átalakulóban és korszerűsödőben levő brazil ipar számára a legfontosabb exportexpanziós edzőtér még sokáig a fejlődő országok piaca marad, ezt kívánja a multinacionális vállalatok és többnyire a mögöttük álló kormányok stratégiája is. Ugyanakkor gazdaságföldrajzi és egyéb okokból ezek a területek a brazil hatalmi törekvések legközvetlenebb céljai. Brazília a gazdasági fejlettségi és potenciálbeli relatív fölényéből adódó előny tudatos kihasználásával legeredményesebben ezeket az országokat tudja felhasználni jövendő nagyhatalmi státusa hátterének kiépítéséhez. E lehetőségek kihasználásában eredményesen hivatkozhat a Brazíliát a fejlődő országokkal összekötő gazdaságtörténeti, etnikai és kulturális rokon vonásokra. Ilyenek a gyarmati múlt örökségei, azok káros hatása, Brazíliának az európai, indián és fekete-afrikai etnikai elemek keveredésén alapuló sokirányú kötődése. A brazil export egészénél lényegesen gyorsabban nőtt a fejlődő országokba irányuló export, amelyen belül egyre nagyobb a készáruk, tőkejavak részesedése, amelyekért cserébe főként Brazíliában elégtelen mértékben termelt nyersanyagokat hoznak be. Az 1968-tól 1976-ig terjedő időszakban Brazília Ázsiába irányuló exportja (Japán és Izrael nélkül) több mint tizenháromszorosára, Afrikába irányuló exportja tízszeresére, Latin- Amerikába menő exportja pedig hatszorosára emelkedett; az import pedig Ázsia és Afrika esetében még ennél is gyorsabban nőtt.7 Ezt a képet természetesen torzítja, hogy a vizsgált időszakban a Latin-Amerikába irányuló export kezdeti szintje jóval magasabb volt, mint a másik két viszonylatban, valamint az, hogy az olajexportőr országok vonatkozásában a vizsgált időszakban hatalmas árváltozások következtek be. A továbbiakban ezt a növekedési ritmust megtartani a korábbinál jóval nagyobb feladat lesz még akkor is, ha Brazília potenciálbeli és nagyságrendbeli fölénye folytán viszonylag jelentős volumenben tudja hitelkonstrukciókkal támogatni a fejlődő országokba irányuló exportját. Brazíliának a strukturális kereskedelmi függőség fokozatos kiépítésével való hatalmi térnyerését sok ellentmondás zavarja, amelynek kiküszöbölésében a brazil kül45
