Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
tása” című, 1972-ben megjelent írásának.5 A volt külügyminiszter a két világhatalomnak az emberiség sorsáért való különleges felelősségvállalását, az enyhülés érdekében tett lépéseit úgy értékeli, hogy azok a többiek beleszólását korlátozó, a világhatalom exkluzivitásának fenntartására irányuló törekvések, amelyek akadályozzák új hatalmi központok kialakulását. Ebből az alapállásból kiindulva Joao de Araujo Castro követeli az ENSZ Biztonsági Tanácsa vétójoggal rendelkező állandó tagjai körének kibővítését, és támadja a világhatalmaknak a nukleáris fegyverek elterjedése megakadályozására irányuló törekvéseit csakúgy, mint a népességnövekedés kontrolljával, a környezet- védelemmel kapcsolatos javaslatokat. Brazília egyébként mindmáig nem írta alá az atomsorompó-szerződést. Az említetteken kívül az enyhülési folyamat gazdasági aspektusai is nyugtalanítják a brazil vezetést. A kelet-nyugati kapcsolatok erősödésében, a kereskedelem növelésében és a szocialista országok növekvő tőkés piaci hitelfelvevő tevékenységében a saját gazdasági növekedésükhöz szükséges pótlólagos külső források potenciális korlátozását látják. A brazil fejlődés felgyorsításához szükséges technológia- és tőkeforrások biztosításában az egyik legfontosabb elem az amerikai tőkétől és technológiától való függés csökkentése. Ezt az irányzatot erősíti az a körülmény, hogy az erős exportexpanzió ellenére Brazília Egyesült Államokkal folytatott kereskedelme erősen deficites, valamint az, hogy az Egyesült Államok az utóbbi időben több olyan intézkedést hozott, amely sérti a brazil exportérdekeket (például a cipőimport korlátozása). A hetvenes években Brazília már elért bizonyos haladást ebben a tekintetben. Bár a kőolajár-robbanás némileg torzítja a brazil külkereskedelem viszonylati szerkezetmódosulásáról alkotott képet, mégis eredményként értékelhető, hogy 1970 és 1977 között az USA részesedése a brazil exportból 24,7%-ról 17,7%-ra, a brazil importból pedig 32,2%-ról 19,8%-ra esett. Brazília ma már kevésbé függ az amerikai export- és importpiactól, mint a többi latinamerikai ország. (Ha Brazíliát leszámítjuk, a többi latin-amerikai ország együttes exportjából mintegy 40%, importjából pedig 26% volt 1977-ben az Egyesült Államok részesedése).6 Ebben az időszakban (1970—1977) fokozódik a többi fejlett tőkés állammal, elsősorban az NSZK-val és Japánnal való gazdasági együttműködés. Brazília újabb pótlólagos és kiegészítő finanszírozási és technológiai források után kutat. Az NSZK-val és Japánnal való együttműködést nem kis mértékben az is elősegíti, hogy Brazíliában jelentős a német és japán eredetű lakosság száma. E csoportok gazdasági ereje számarányuknál jóval nagyobb. (Érdekességként meg lehet említeni, hogy a jelenlegi elnök német, a bánya- és energiaügyi miniszter pedig japán származású.) A relációs függés csökkentésének korlátáira világít rá viszont az a tény, hogy a fenti tendencia ellenére Brazília még mindig kétszer annyit importál az USA-ból, mint az utána következő legfontosabb partnerétől, az NSZK-tól. Az egyoldalú amerikai gazdasági-technológiai függéstől való szabadulási kísérletek között politikailag is az egyik legnagyobb port felverő esemény a brazil—nyugatnémet nukleáris szerződés volt. A szerződés révén egy nyugatnémetek által vezetett vállalatcsoport majdnem ötmilliárd dolláros megrendelés43
