Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
Elkötelezettség és felelősségteljes pragmatizmus. Az Egyesült Államokhoz fűződő viszony alakulása A fent említett külpolitikai módosulási folyamatban különleges szerepe van Brazília Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainak, az amerikai pozíció- és stratégiaváltoztatásokhoz való brazil viszonyulásnak. Az Egyesült Államokhoz fűződő különleges viszony összekapcsolása a brazil hatalmi törekvésekkel hosszú hagyományokra tekinthet vissza. Már az első huszadik századi brazil külügyminiszter, Rio Branco báró az Egyesült Államokkal való állandó és szoros szövetségben látta Brazília világpolitikai szerepe növelésének legfőbb biztosítékát. Ma pedig Golbery Couto e Silva tábornok (az említett könyv szerzője), a jelenlegi katonai garnitúra egyik igen fontos embere, Ernesto Geisel elnök tanácsadója Brazília társadalmi, politikai, földrajzi és egyéb sajátosságainak elemzése alapján a nyugati világ melletti elkötelezettségre és az Egyesült Államok iránti különleges felelősségre építi geopolitikai koncepcióját. Ez az alapállás a belső és külső feltételek minden változása, minden hangsúlyeltolódás ellenére a brazil külpolitika lényeges, alapvető eleme maradt. A jelenlegi brazil vezető politikai garnitúra osztálybázisa alapján és a nemzetközi erőviszonyok elemzése nyomán nem akarja és nem tudja vitatni az Egyesült Államok világpolitikai és Amerika-közi szerepét és pozícióit. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az egyre jobban megerősödő brazil nagytőke, amelynek természeténél fogva mindig voltak és lesznek különérdekei, ne próbáljon ezek érvényesítése érdekében alkudozni és partneri hűségéért minél magasabb politikai és gazdasági árat szabni, különösen akkor, amikor belpolitikailag relatíve biztos helyzetben érzi magát. Ennek következtében a hagyományosan amerikabarátnak tekinthető brazil külpolitika korábban sem volt mentes néha igen kínos súrlódásoktól, ellentmondásoktól (pl. az ENSZ zászlaja alatt végrehajtott katonai intervenciókkal kapcsolatos viták Getulio Vargas második kormánya és Kubitschek elnöksége idején). Az 1964-ben hatalomra jutott, katonák által vezetett brazil kormányzat első éveit a kubai példa elterjedésétől való rettegés, a lehető legkonzervatívabb értelemben vett amerikabarát külpolitika jellemezte, és ez belpolitikailag egybeesett a belső, haladó szellemű ellenzéki csoportokkal való brutális leszámolás korszakával. A hatvanas évek vége felé Brazília, figyelembe véve a megváltozott világpolitikai erőviszonyokat, igyekezett kihasználni az Egyesült Államok módosult globálstratégiájának azt a fejlődő országokkal kapcsolatos elemét, amely bizonyos, kulcshelyzetű, tőkés mintaállammá fejlesztendő fejlődő országoknak átad bizonyos funkciókat, hatalmi alközponttá fejlesztve őket. Brazília megpróbálta a csendőri segéderő és gazdasági hídverő szerepet maximálisan a maga gazdasági expanziós és hatalmi elképzelései javára kamatoztatni. Az Egyesült Államok pozíciójának relatív meggyengülése, a Szovjetunió és az USA közötti erőegyensúly kialakulása és az enyhülési folyamat kibontakozása nyomán megerősödtek azok a hangok, amelyek Brazília középhatalmi státusának nyílt elismerését követelik. Ezek az erők nem rejtik véka alá az enyhülési folyamat néhány kísérőjelenségével kapcsolatos fenntartásukat sem. Ebben az értelemben nagy visszhangja volt az egykori brazil külügyminiszter, Joao de Araujo Castro „A világhatalom befagyasz42
