Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
atlanti térségben potenciálisan kulcsszerepe lehet (Monroviától Fokvárosig terjedően az afrikai partokkal szemközt az Atlanti-óceán túlsó oldalán brazil területek fekszenek). E potenciális kulcsszerep kiépítésében a hosszabb idő átlagát tekintve is viszonylag yors ggazdasági növekedés már eddig is kedvezően befolyásolta Brazília pozícióit a latin-amerikai és általában a fejlődő országok viszonylatában. Az 1950—1976-os időszakban Brazília éves átlagban 7,3%-kal növelte bruttó hazai termékét (GDP), s ezzel a gazdasági potenciál szempontjából megszilárdította pozícióit a latin-amerikai térség másik két, regionális középhatalmi adottságokkal rendelkező országával, Mexikóval és Argentínával szemben. Az említett időszakban Mexikó és Argentína csak kisebb, 6,1, illetve 3,5%-os évi átlagos növekedési ütemet produkált. Ezzel a növekedési teljesítménnyel Brazília nemcsak az említett két latin-amerikai országgal szemben növelte előnyét, hanem Indiától elhódítva az elsőséget, a harmadik világ gazdaságilag legjelentősebb országa lett (ha India 1976. évi bruttó hazai termékét 100%-nak vesszük, akkor Brazíliáé ugyanebben az évben 128%.)3 Ipari potenciálban ez az előny még nagyobb. Az egy főre számított mutatók és a makrostrukturális fejlettséget jellemző arányszámok tekintetében pedig Brazília magasan felette áll az afrikai és ázsiai kontinens nagy területű és nagy népességű fejlődő országainak (India, Pakisztán, Indonézia, Nigéria stb.). A gazdasági potenciál növelésének és a középhatalmi státus megszerzésének lehetőségeit és korlátáit jól jellemzik a következők: ha jelenleg a világ tizedik legnagyobb bruttó hazai termékével rendelkező Brazília az elkövetkező évtizedekben képes lesz évi átlagban 6,5%-os vagy annál nagyobb gazdasági növekedési ütemre, 1990-ben akkor is ugyanaz a kilenc ország, minden valószínűség szerint csaknem azonos sorrendben fogja a világranglistán megelőzni, mint ma (Egyesült Államok, Szovjetunió, Japán, NSZK, Franciaország, Kína, Nagy-Britannia, Kanada és Olaszország). Ugyanakkor e rangsor utolsó helyezettjei között csökkenhet a különbség, Brazília elérheti az akkori olasz gazdasági potenciál 90%-át, a kanadai potenciál 87%-át, illetve a brit gazdasági potenciál 83%-át.4 A brazil hatalmi aspirációk erősödése és előtérbe kerülése, a brazil külpolitika megváltozása természetesen nem magyarázható egyedül a megizmosodott brazil nagytőke megnövekedett étvágyából. A biztonság, a hatalmi státus és a gazdasági háttér közötti szoros kapcsolat felismerésén túl a megváltozott világgazdasági és világpolitikai erőviszonyok részben lehetőséget adtak Brazíliának arra, hogy aktivizálja és módosítsa külpolitikáját, részben pedig kényszerítették is erre. A világgazdaságban és a világ- politikában végbemenő polarizációs és kiegyenlítődési folyamatok, általában az erőviszonyok változása és az ennek kapcsán változó nagyhatalmi stratégiák, illetve a hatalmi központok által kiosztott szerepek megváltozása megteremtették Brazília számára ezt a sajátos, a korábbiaknál kétségkívül jóval tágasabb mozgásteret, amelyben megpróbálhatja a növekvő gazdasági potenciáljából, méreteiből és pozícióiból adódó elméleti előnyöket gyakorlatilag is kamatoztatni. 41
