Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Kolláth György: A jelenlegi Brazil külpolitika néhány sajátossága
formában, de hasonló politikát folytatott. A hatvanas évek elejének belpolitikai tapasztalatai szinte kiprovokálták a reakciós katonai államcsínyt, és nem csoda hogy az Egyesült Államok még leplezni sem igyekezett a reakciós puccsal való elégedet- ségét. A mai nemzetbiztonsági és hatalompolitikai koncepció kialakításában és a hatalom- gyakorlásban a katonatisztekkel együttműködő civil technokrata elit kinevelésében különleges szerep jutott az észak-amerikai National War College mintájára 1949-ben megalapított hadiakadémiának, az ESG-nek (Escola Superiór de Guerra), amelyet a brazil politikai zsargon Sorbonne-nak titulál. A hatvanas évek elejéig, a katonai fordulat be- bekövetkeztéig, az ESG-t elvégzetteknek csak mintegy 46%-a volt katona, a többiek a gazdasági és államigazgatási hierarchia felsőbb szintjein működő civilek voltak. Ugyanakkor az Egyesült Államokba kiképzésre illetve továbbképzésre küldött brazil katonatisztek között egyre kevésbé ment ritkaságszámba, hogy Fort Knox-i, Fort Leavenworth-i vagy Fort Bragg-i tanulmányaik mellett valamelyik jónevű egyetemen gazdasági, műszaki, szociológiai vagy politológiai ismereteket szerezzenek. Mindez elősegítette a katonák és a civil technokrata elit közötti együttműködést. A brazil modell e tekintetben erősen eltér a szomszédos országokban hosszabb időre berendezkedett katonai kormányzatoktól, például a peruitól; ott a katonák az 1968. októberi hatalomátvétel után elfoglalták az összes fontosabb gazdaságirányítási és államigazgatási funkciót. Az ESG-ben folytatott viták és az ott készült tanulmányok alapján fokozatosan átértékelődött a nemzetbiztonság, a hatalom és a gazdasági háttér, a nemzetközi viszonyok és a brazil külpolitikai akciórádiusz viszonyának kérdése. A szemléleti módosulást jól tükrözi és összegezi Golbery Couto e Silva tábornok 1967-ben megjelent, „Geopolitica do Brasil” című könyve és Meira Mattos tábornok 1975-ben megjelent, „Brasil, geopolitica e destino” című könyve. E két stratégiai alapműben már viszonylag világosan kifejezésre jut, hogy a nemzetbiztonságot nem elsősorban a területi integritás, a nemzeti határok védelmének szemszögéből értelmezik. A valóságban Brazília csakugyan nem érezhet katonai fenyegetést a szomszédos államok irányából. Alig vannak határvitái szomszédaival (nincsenek olyan súlyú határviták, konfliktusok, mint például Argentína és Chile között, vagy mint a bolíviai tengeri kijárat kérdésében Peru, Bolívia és Chile között), és szomszédai többségéhez képest katonai és gazdasági potenciálja nagyságrendekkel nagyobb. Ez erősen csökkenti egy ellene irányuló feltételezett katonai akció sikerét, vagy legalábbis megnehezíti az ellenfél számára egy katonai akció sikerének tartós kiaknázását. A nemzetbiztonságot most már a fennálló rendszer, a brazíliai tőkés rendszer biztonságaként értelmezik. Ebből fakad a belső ellenzék bármely irányzata elnyomásának és a nyugati tőkés világ melletti feltétlen elkötelezettségnek hangoztatása, ezen belül is az Egyesült Államokhoz való különleges viszony. A nemzeti határ fogalmát egyre hangsúlyozottabban a „frontéira ideológica”, az ideológiai határ fogalma helyettesíti. Ezen az alapon a brazil katonai rendszer rokonszenvezik minden olyan szövetségi rendszerrel, amely a NATO mintájára garantálni igyekszik hogy szűkebben vagy tágabban értelmezett környezetében vele megegyező osztályalapú 39
