Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Az enyhülés és az összeurópai együttműködés
bomba és más tömegpusztító eszközök kifejlesztésében való intenzív munka, a Nyugat halogató magatartása a bécsi tárgyalásokon, a NATO-hadgyakorlatok növelése az európai szocialista országok határainak közelében, a NATO azon törekvése, hogy a szerződés hatályát kiterjesszék a világ más térségeire, így Afrikára. Mindez régóta aggasztja a józanul gondolkodó nyugati köröket. Az NSZK, Franciaország és számos más nyugat-európai NATO-állam kormányköreiben érezhető a törekvés, hogy a meglevő szerződések és a helsinki Záróokmány alapján továbbszélesítsék a politikai kapcsolatokat és az együttműködést a szocialista országokkal. De nem mondanak le a fegyverkezés politikájáról sem. Figyelembe kell venni, hogy még azok a nyugati politikusok is, akik síkraszállnak bizonyos mérsékelt fegyverzetkorlátozási megállapodások mellett, ellentmondásos megfontolásokból indulnak ki és egészében támogatják a NATO fegyverkezési politikáját. Fia a különböző nehézségek ellenére elsősorban az európai földrészen mégis sikerült némileg előtevinni a katonai enyhülés ügyét, úgy ez mindenekelőtt a Szovjetunió és a szocialista közösség más államai céltudatos és rugalmas békeszerető politikájának az eredménye. Mi mindig a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének hívei voltunk, és azok is maradunk. Alaptalanok azok a spekulációk, hogy ez a politika megváltozik. A Varsói Szerződés tagállamai 1978. november 23-i moszkvai nyilatkozatukban kinyilvánították eltökéltségüket, hogy a többi békeszerető állammal, az összes haladó demokratikus erővel együtt új ösztönzést adnak a helsinki Záróokmány mint egységes egész megvalósításának. A katonai enyhülés kérdésében a moszkvai nyilatkozat szembeállítja a katonai erőfölényt célzó NATO-törekvésekkel a katonai szembenállás szintjének jelentős csökkentése mellett megvalósuló kölcsönös biztonság reális programját. Természetesen a program megvalósítása a béke megőrzésében és megszilárdításában érdekelt valamennyi erő mozgósításától függ. D. ROTFELD Ideológiai harc az enyhülés viszonyai között A nyugati államok politikai propagandájának központjai különösen az európai biztonsági és együttműködési értekezlet után fokozták ideológiai offenzívájukat, különböző bel- és külpolitikai célok elérése érdekében. Az antikommunista erők aktivizálódását ezekben az országokban két fő törekvés jellemzi: igyekeznek megakadályozni a demokrácia és a társadalmi haladás eszméi tekintélyének és népszerűségének növekedését, amely kifejeződik a baloldali erők befolyásának fokozódásában; szeretnék elvonni a figyelmet a tőkés világban erősödő válságfolyamatokról (infláció, munkanélküliség) és a társadalmi, politikai és erkölcsi értékek ezzel együtt járó hanyatlásáról, amelynek bizonyságai az emberi jogok tömeges megsértése, a terror, a fasiszta diktatúrák támogatása, a neofasiszta, militarista és más antihumánus eszmék terjesztése. 55
