Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Az enyhülés és az összeurópai együttműködés
Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten folytatott tárgyalások, az elfogadott határozatok végrehajtása, a belgrádi viták igazolták, hogy a NATO-államok politikájukban az ideológiai harcot arra használják, hogy fékezzék vagy meghiúsítsák az enyhülést célzó erőfeszítéseket. Ebben a harcban számos fegyvert alkalmaznak. Politikai téren a propagandahadjáratok azt hangsúlyozzák, hogy a szocialista államok állítólag nem teljesítik a Záróokmánynak az emberi jogokra vonatkozó rendelkezéseit. Katonai téren a burzsoá propaganda meghamisítva a tényeket, a szocialista államokra próbálja hárítani a felelősséget azért, hogy a fegyverzetcsökkentési és leszerelési tárgyalásokon nincs előrehaladás. A Varsói Szerződés állítólagos katonai fölényével érvelnek, és arra hivatkoznak, hogy a VSZ fegyveres erői „fenyegetik” a nyugat-európai államokat. Ilyen légkörben keresnek igazolást és érveket a NATO által erőltetett fegyverkezési versenyhez. A számos „prognózis” és az elképzelt európai katonai konfliktust (még a III. világháborút is) fokozódó nagy példányszámban publikált „forgatókönyvek” olyan légkört hivatottak elősegíteni, amely lehetővé teszi a militarista felkészülés folytatását. A növekvő társadalmi és gazdasági nehézségek légkörében visszafogták a „jóléti állam” hangos reklámozását, noha a burzsoá propaganda ma is épít a tőkés országok „életszínvonala bemutatásának effektusára”. Az ideológiai harcban a fő szerep a tömegtájékoztatási eszközöknek jut, amelyeket az imperialista politika szolgálatába állítanak. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet Záróokmányának előkészítése során, a belgrádi találkozón és az UNESCO konferenciáján a tőkés államok képviselői nem véletlenül léptek fel az információk tartalmáért viselendő felelősség elve ellen. Ugyanakkor a szocialista államok és a fejlődő országok többsége olyan körülmények létrehozásán fáradozik, amelyek között a tájékoztató eszközök a béke, a társadalmi haladás, a humanizmus ügyét szolgálnák és tevékenységük összhangban állna az ENSZ Alapokmányával. Az UNESCO legutóbbi konferenciája nyilatkozatot fogadott el a tömegtájékoztatási eszközök kérdéséről, amelyet a szocialista és a fejlődő országok fontos sikerének kell tekinteni az ún. „információs imperializmus” korlátozásáért folytatott harcban. Ez lépés lehet a nyugati sajtószervezetek tájékoztatási monopóliuma megszüntetésének irányában. A legutóbbi időszakban különleges jelentőségre tett szert az emberi jogok tiszteletben tartásának problémája. Ez szorosan összefügg a tőkés világ társadalmi problémáinak kiéleződésével, amely olyan jelenségekben fejeződik ki, mint a munkanélküliség, az infláció, az erkölcsi értékek válsága, az erőszak és a terrorizmus, a faji és a nemzeti megkülönböztetés fokozódása, a korrupció, a burzsoá demokrácia intézményébe vetett bizalom hanyatlása. Az emberi jogok szocialista elméletének és gyakorlatának burzsoá bírálói kerüük a vitát e problémák filozófiai-jogi oldalairól és az anyagi garanciák kérdéséről. Ismeretes, hogy a marxizmus túllépve a liberális-burzsoá koncepciókon, a szocialista rend alapjaiban és mindennapi működésének gyakorlatában megteremti annak fel56
