Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - Az enyhülés és az összeurópai együttműködés
irányban hat. Ez utóbbi tendencia tükröződik többek között az EGK és a KNK közötti kapcsolatok természetében. Tekintettel Peking ismert szovjetellenes, militarista, soviniszta célkitűzéseire, az EGK és a KNK közti kapcsolatok számos aspektusa komolyan árt az európai enyhülési politikának. Azok a törekvések, hogy a „kínai kártyát” még aktívabban „játsszák ki”, kérdésessé tehetik az egész európai enyhülési folyamatot. Az európai enyhülés helyzetének általános mérlegét megvonva hangsúlyoznunk kell: e folyamat bizonyos lelassulása azon reakciós erők aktivizálódásának következménye, amelyek az események menetét az enyhüléstől a hidegháború irányába akarják visszafordítani. A reakcióval szemben azonban jelentős erők állnak, amelyek az enyhülést és az együttműködést tekintik az egyetlen reális alternatívának az európai politikai kapcsolatokban. Nem szabad lebecsülni azt a körülményt sem, hogy a nyugat-európai államoknak megvan a saját, az Egyesült Államokétól lényegesen eltérő érdekeltsége. Hosszú távon egyre inkább a békés egymás mellett élés válik az európai államközi kapcsolatok meghatározó tendenciájává. M. WINTER Az enyhülés és az imperializmus európai stratégiája Az enyhülés folyamata, amely eddig főként politikai jellegű volt, egyidejűleg érintette a katonai enyhülésnek is néhány — korlátozott — területét. Ez alátámasztja azt az objektív tényt, amelyre a szocialista közösség államainak politikai és társadalmi vezetői nem egyszer felhívták a figyelmet, nevezetesen azt, hogy a politikai és a katonai enyhülés egyetlen folyamat két oldala. Ugyanakkor a katonai enyhülés elmaradása a kialakuló objektív lehetőségektől a korábbinál világosabban mutatja a folyamat két összetevőjének viszonylagos önállóságát. A Szovjetunió és a többi szocialista ország békeszerető politikájuk megvalósítása során abból indulnak ki, hogy a katonai enyhülés nem követi automatikusan a politikai enyhülést. Éppen ezért a szocialista országok átfogó, konkrét programot dolgoztak ki, amelynek célja a politikai enyhülés elért eredményeinek érdemi megerősítése a katonai enyhülés terén teendő hatékony lépésekkel. Ha mindeddig nem sikerült döntő sikereket elérni ezen a területen, az az amerikai imperializmus és a nyugat-európai NATO-államok makacs ellenállásának a következménye. A befolyásos nyugati körök nemcsak saját katonai fölényük biztosítására törekednek, amikor a szocialista országokat a fegyverkezési verseny újabb fordulóira késztetik. Szeretnék egyszersmind rákényszeríteni a szocialista országokat gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésük ütemének lassítására. Ez a taktika arra hivatott, hogy gazdaságilag és politikailag destabilizálja a létező szocializmust, gyengítse annak vonzerejét. Az emberi jogok ürügyén indított hadjáratok célja a szocialista demokrácia eszméinek és gyakorlatának diszkreditálása, a fegyverkezési hajsza pedig a szocialista országok gazdasági növekedésének, életszínvonalának aláásására irányul azáltal, hogy 53
