Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Hänisch, Werner: A helsinki Záróokmány mint az európai béke, biztonság és együttműködés megerősítésének hosszú távú programja
WERNER HÄNISCH A helsinki Záróokmány mint az európai béke, biztonság és együttműködés megerősítésének hosszú távú programja Az európai politika aktuális kérdéseiről, különösen a kontinensünkön megindult enyhülésről folytatandó mindenfajta vita középpontjába a helsinki Záróokmányt kell állítani. Ezt közel négy évvel ezelőtt írták alá a 35 részt vevő állam legmagasabb képviselői, és időközben olyan döntő tényezővé vált, amelyhez valamennyi részes állam politikáját hozzámérik. A Záróokmány elveinek és megegyezéseinek megvalósításáért folytatott küzdelem és az akörüli vita ma nagymértékben meghatározza a nemzetközi kapcsolatokat Európában. A Záróokmányhoz és annak mint egésznek következetes megvalósításához való hozzállással mérhető, hogy az egyes aláíró államok az okmányban rögzített követelményekhez hogyan viszonyulnak. Ezek a követelmények abból a lehetőségből és egyben feladatból erednek, hogy tartóssá tegyük a békét Európában és szavatoljuk valamennyi európai nép és állam biztonságát. E feladatok megvalósításában csak úgy léphetünk előbbre, ha megszilárdítjuk az enyhülés eredményeit és vívmányait. A helsinki Záróokmány ehhez konkrét, hosszú távú akcióprogram. Az okmány valamennyi elvének és megegyezésének pontos betartása és következetes megvalósítása az aláíró országok részéről az európai béke és biztonság megerősítésének útja. Az újdonság, amelyet az európai biztonsági és együttműködési értekezlet és a Záróokmány elfogadása az európai kapcsolatokban hozott, nem csupán az önmagában is nagyon jelentős közös politikai akaratnyilvánítás az aláíró országok részéről, mely szerint erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy „az enyhülést általános értelemben egy tartós és mind életképesebb, átfogóbb folyamattá tegyék”. A Záróokmánnyal — ezen akarat kifejeződéseként — megalapozódott az enyhülés átfogó programja, materializálódásának szerkezete, az európai biztonság és együttműködés szavatolása. Ez az aláíró államok azon kötelezettségében fejeződik ki, hogy „egymással jobb, szorosabb kapcsolatokat alakítsanak ki és ezzel hozzájáruljanak a korábbi kapcsolataik jellegéből következő összeütközés áthidalásához, a kölcsönös jobb megértéshez”. A Záróokmány az európai enyhülés megszilárdításának tartalma47
