Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - Horváth Tamás: Az államok közötti viták békés rendezésének európai rendszere
egyezménytervezetben rögzített módon megválasztandó bizottság öt tagból áll, amely közül egy-egy tag lehet a vitában érintett fél állampolgára. A tárgyalásos szakasz eredménytelen befejezése esetén a felek bármelyike választott bíróság elé terjesztheti döntésre a vitát, amennyiben annak tárgya jogi jellegű és az alább felsorolt kategóriák valamelyikébe tartozik: — nemzetközi jogi felelősség, — nemzetközi szomszédjogok (közúti, vasúti, légifuvarozási kérdések), — környezetvédelmi kérdések, — diplomáciai és konzuli jog, — nemzetközi büntetőjog, — nemzetközi szerződések értelmezése és alkalmazása (szövetségi szerződések kivételével), — nemzetközi szerződések érvényessége, hatálybalépése és megszűnése. A választott bíróságot a bizottsághoz hasonlóan alakítják meg. Az új svájci javaslat biztosítja azt a lehetőséget is, hogy a felek fent említett jogvitáikat előzetesen a vizsgáló-közvetítő-békéltető bizottság előtti eljárás során kíséreljék meg rendezni, közös megegyezéssel. Ez természetesen nem érintené a feleknek azt a jogát, hogy ezt követően választott bírósághoz forduljanak. * A NATO-államok — taktikai megfontolásokból — jó tárgyalási alapnak minősítették és támogatták a svájci javaslatot, amely mögé a semleges és az el nem kötelezett országok egész csoportja felsorakozott. Önálló konkrét javaslatot azonban nem terjesztettek be az értekezlet során, mindössze a montreux-i találkozó zárójelentésére tettek javaslatot.14 Ebben a dokumentumban mintegy programszerűen körvonalazták, miképpen lehetne szerintük a szakértői találkozó mandátumában megjelölt feladatot megvalósítani. A NATO-államok szerint a viták békés rendezése továbbfejlesztésének egyik útja lehet, ha az európai biztonsági és együttműködési konferencia Záróokmányát aláírt államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a jövőben közöttük megkötendő minden nemzetközi szerződéshez megfelelő záradékot csatolnak, amelyben vállalják, hogy a szerződés értelmezése vagy alkalmazása során adódó vitáik rendezése érdekében „bármelyikük egyoldalú kérelme alapján” kívülálló testülethez (tierce partié) fordulnak, amennyiben a vitát tárgyalásos úton előzetesen nem sikerül rendezni. A viták békés rendezése továbbfejlesztésének másik útja — a NATO-országok említett dokumentuma szerint — a következő: az államok lépésről lépésre haladva, fokozatosan határolják körül a vitáknak azokat a kategóriáit, amelynek esetén a felek az előzetesen megkísérelt tárgyalásos rendezés kudarca esetén — kiegészítő módszerként vagy kötelező választott bírósági eljárást vesznek igénybe, vagy kötelezően vizsgáló-közvetítő- békéltető testülethez fordulnak. * * 9
