Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - Horváth Tamás: Az államok közötti viták békés rendezésének európai rendszere
vábbra sem a nemzetközi kapcsolatok sajátosságainak elemzése útján, hanem a vita- rendezés jogintézményi oldaláról közelítette meg. A svájci felfogás azt tartja a viták békés elintézésével kapcsolatos problémák fő forrásának, hogy a viták rendezésének nincsenek részletes eljárási szabályai. Valójában a nemzetközi jog kötelezi az államokat a nemzetközi viták békés elintézésére, de a vitában álló felekre bízza annak megválasztását, hogy a konkrét ügyben milyen eszközöket vesznek igénybe a vitás kérdések megoldására. Ezt a választási jogot a feleknek együttesen, közös megegyezéssel kell gyakorolniuk. Ügy tűnik, bizonyos ellentmondás áll fenn a viták békés elintézésére vonatkozó feltétlen kötelezettség és az annak teljesítésére igénybe vehető eszközök szabad megválasztásának joga között. A nemzetközi jog mai rendszere azonban az államok szuverén egyenlőségének elvén alapul, ebből pedig az is következik, hogy egyetíen államra sem lehet ráerőszakolni olyan eszköz igénybevételét, amelyet az állam az adott vita megoldására nem tart megfelelőnek.10 Csakhogy a nemzetközi jognak ez az egyébként helyes tétele sok esetben a vita megoldása helyett újabb vitához vezet a felek között. Ez abból adódik, hogy eltérően ítélik meg magának a vitának a jellegét, és ezért nem értenek egyet abban, melyik módszer lenne a legcélszerűbb a vita rendezésére.11 Svájci nézet szerint a viták békés elintézésének jelenlegi rendszerében az is nehézséget okoz, hogy a rendelkezésre álló módszerek az ügy végleges lezárása szempontjából nem egyformán hatékonyak (például kötelező vagy ajánlás jellegű döntés születik-e). * A fenti „hiányosságokat” az eredeti egyezménytervezetet egyszerűsítő új svájci javaslat12 kétféleképpen kívánja orvosolni. Egyfelől kötelező eljárást javasol, másfelől biztosítja annak lehetőségét, hogy a vitában álló felek bármelyike a vitát egyoldalúan kívülálló testület (tierce instance)13 elé terjessze. A javaslat a tárgyalás, a vizsgálat- közvetítés-békéltetés és a választott bíráskodás kötelező eljárásra épülő kombinációját tartalmazza. A svájci elképzelés szerint e három különböző természetű, de egymásba kapcsolódó eljárás alkotta „kényszerpálya” garantálná a vita megnyugtató rendezését. Az első szakasz a felek közvetlen együttműködésére épülő tárgyalásos rendezés. A javaslat szerint a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy vitáikat közvetlen tárgyalás útján rendezik. Amennyiben ez két éven belül nem sikerül, bármelyik fél bejelentheti a tárgyalásos szakasz végét. Ha a vita a bejelentést követő egy éven belül sem rendeződik, a felek bármelyike (egyoldalúan) vagy egy vizsgáló-közvetítő-békéltető bizottsághoz, vagy pedig — meghatározott jogi viták esetén — választott bírósághoz fordulhat. A vizsgáló-közvetítő-békéletető bizottság a vita rendezése érdekében a felek közötti egyenlőség és méltányosság, valamint a célszerűség elve alapján működik. Ténymegállapítást végez vizsgálati vagy egyéb úton, közvetít, illetőleg a felek közötti békéltetésre törekszik. A bizottság ajánlhatja a feleknek a tárgyalások újrakezdését, továbbá javaslatot tehet a tárgyalások során követendő irányelvekre. Az eredeti svájci 8
