Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 3. szám - Horváth Tamás: Az államok közötti viták békés rendezésének európai rendszere
Az ENSZ Alapokmányának jelzett előírásai tartalmazzák azt az eljárást, illetőleg azokat a módszereket, amelyeket a montreux-i szakértői találkozó mandátuma a viták békés rendezésének általánosan elfogadható, meglevő módszereinek nevez. * A montreux-i szakértői találkozó megnyitásáig voltaképpen csak egy kérdésben volt általános egyetértés a 35 állam között. Nevezetesen abban, hogy az európai kontinens békéjének és biztonságának megerősítése szempontjából célszerű és hasznos foglalkozni a viták békés rendezésének továbbfejlesztésével. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nem voltak konkrét elképzelések arról, miként lehetne előmozdítani a viták békés rendezése elvének érvényesülését az európai államközi kapcsolatokban. Ilyen volt mindenekelőtt a bevezetőben már említett svájci egyezménytervezet. Megalkotói szerint a tervezet a következő politikai megfontolásokon alapul. Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet elsődleges célja a biztonság növelése. Ez azonban pusztán az erőszak alkalmazásának, illetőleg az erőszakkal való fenyegetés tilalmának ünnepélyes megerősítésével nem érhető el. Ez az elv, amely egyébként önvédelmi célból nem zárja ki az erőszak alkalmazását, egyfelől túlságosan általános, másfelől nem a status quo fenntartására irányul. Az európai államokat megosztó vitákat nem oldották meg, hanem — úgymond — csak befagyasztották. Idővel elviselhetetlenné válnak és szakadáshoz vezethetnek. Ezért szükséges, hogy az erőszak alkalmazásának eltiltása az államok közötti viták békés rendezésének hathatós rendszerével egészüljön ki. A meglevő vitarendezési eljárások nem kielégítőek. Hosszú távon Európában nem lehet fenntartani a békét és a biztonságot hathatós vitaelintézési rendszer megteremtése nélkül.8 A svájci elképzelés szerint a vitarendezés olyan kötelező jellegű és zárt rendszerét kell kialakítani Európában, amely lehetővé teszi az államközi kapcsolatokban keletkező minden vita megoldását, tekintet nélkül a viták természetére. A tervezet szerint a nem jogi természetű vitákat — a vitában érintett valamelyik fél egyoldalú kérelmére induló eljárás során — öttagú vizsgáló-közvetítő-békéltető bizottság rendezi, mégpedig elsősorban a felek közötti egyezség előmozdításával, esetleg különféle ajánlások megtételével. A jogi természetű vitákban — a hasonló módon megindított eljárás során — öttagú választott bíróság dönt. A választott bíróság a nemzetközi jog alapján vizsgálja meg, illetve zárja le végérvényesen az eléje terjesztett vitát, de arra is van lehetősége, hogy az ügyben ex aequo et bono ítélkezzék.9 A montreux-i találkozót megelőző diplomáciai egyeztetések eredményeképpen nyilvánvalóvá vált, hogy a jogi és nem jogi vita egyébként igen problematikus megkülönböztetésén alapuló, túlzottan jogi, autoratív szellemben fogant svájci tervezet nem számíthat az európai államok többségének támogatására. Ezért a svájci küldöttségnek a montreux-i találkozó első munkanapján beterjesztett új javaslata a kérdésnek már jóval mérsékeltebb, óvatosabb megközelítését tükrözte. Szemléletmódja azonban nem változott, mivel a viták békés elintézésében kialakult gyakorlat problémáit to7
