Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Feld, J. W.: A nyugat- európai szocialista pártok külpolitikája
lános külpolitikai kérdések nem túlságosan mozgatták meg sem a Romita vezette PSDI-t sem pedig a Craxi irányította PSI-t az utóbbi években. Portugáliáról a szerző (T. C. Bruneau, a McGill Egyetem politikatudományi tanszékének tanára) azzal a mentegetődzéssel kezdi tanulmányát, hogy a vizsgálható időszak túlságosan rövid, szinte lehetetlen határozott képet rajzolni a Portugál Köztársaság 1976 júliusában megalakult szocialista kormányának külpolitikájáról. Ezért hosszú történelmi visszapillantással a politikai intézményeket veszi szemügyre, és a kisebbségi szocialista kormány külpolitikáját csak kísérletképpen vázolja fel Mario Soares 1976 augusztusában közzétett politikai programja és Medeiros Ferreira külügyminiszternek az ENSZ Közgyűlés 1976. október 7-i ülésén mondott beszéde alapján. A szerző szerint Portugália súlyosbodó belpolitikai, gazdasági és kereskedelmi nehézségei meghatározzák a kormány külpolitikájának irányait: 1. a lehető leggyorsabban minél szorosabb kapcsolatokat szeretnének kiépíteni az EGK-val; 2. fejlesztik a kapcsolatokat minden afrikai portugál nyelvű területtel és Brazíliával; 3. bizonyos prioritások szerint építik a kapcsolatokat egyes régiókkal (pl. Venezuela, a Közel-Kelet). A szerző hangsúlyozza, hogy a külpolitikai tevékenység, különösen az EGK-val való kapcsolat a liberális rendszer és a szocialista párti kormányzás belpolitikai stabilizálásának funkcióját is betölti. Kiemeli, hogy a szocialista kormány hatalomra jutása jelentős részben a nyugat-európai szociáldemokrata pártok segítségének és támogatásának köszönhető. A kötet összegező tanulmányát is W. J. Feld írta. Rámutat, hogy a jelzett különbségek ellenére fennáll a sokoldalú együttműködés lehetősége a nyugat-európai szocialista, illetve szociáldemokrata pártok között. Ennek jelenleg három intézményes kerete van: a Szocialista Internacionálé, az EGK-országok szocialista pártjainak föderációja és az Európa Parlament szocialista pártjainak parlamenti csoportja. Feld röviden ismerteti a három nemzetközi szocialista szervezet történetét és tevékenységi körét, végül megkísérli, hogy összegezze a kötet mondanivalóját. Értékelése szerint a szocialista pártok külpolitikáját több fontos, országonként változó tényező befolyásolja: — a kommunisták ereje és kapcsolataik a szocialistákkal; — a szocialista pártokon belüli ideológiai elkötelezettség foka; — a párt belső kohéziója, illetve megosztottsága; — kapcsolataik a nem kormányszintű társadalmi szervezetekkel; — az adott ország gazdasági helyzete. Arra a kérdésre, hogy végül is melyek a közös mozzanatok és a hasonlóságok a nyugateurópai szocialista, illetve szociáldemokrata pártok külpolitikájában, Feld nem tud választ adni. Több területet is említ, ahol szerinte ezek a hasonlóságok kitapinthatok: az EGK fejlesztése melletti elkötelezettség, az enyhülési politika fenntartása, a NATO és az atlanti gazdasági interdependencia elfogadása stb., de ő maga is annyi kivételt és fenntartást kénytelen felsorolni, hogy megállapításai aligha érdemlik meg az általánosítás nevet. Feld kötete mindezek ellenére igen tanulságos. A szerkesztőnek sikerült autentikus szerzőgárdát verbuválnia, arra sikerült rávenni a szerzőket, hogy a témáról világosan, közérthetően és nem utolsósorban röviden írjanak. Az összeállítás mentes a szakmonográfiák terjengős szürkeségétől, és az átlagolvasó és a szakemberek számára egyaránt hasznosítható. Gazdag Ferenc 157
