Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)

1979 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Hinton, Harold C.: Bevezetés a kínai politikába

HAROLD C. HINTON: Bevezetés a kínai politikába. (An Introduction to Chinese Politics.) Holt, Rinehart and Winston Praeger 1978. Miként az a szerény című művek esetében gyakran előfordul, az olvasó ettől a könyvtől is lényegesen többet kap, mint amire kezdetben számít. Szó sincs egyszerű „bevezetésről”, a szerző általában a kínai politikai életnek, a kínai bel- és külpolitika meghatározó tényezőinek alapos elemzését tűzte ki célul, az 1949-től napjainkig tartó időszakra összpontosítva. Hinton professzor nem kevesebbre vállalkozik, mint az „elfogulatlan, tárgyilagos szemlélő” (van ilyen?) nézőpontjából vizsgálódva olyan könyvet írni, mely hatásában Edgar Snow híres­nevezetes „Vörös csillag Kína felett” c. művéhez lenne fogható. Egy ilyen igényű munka természetesen következetes alapkoncepciót kíván. Az alapkoncepciót a szerző már a bevezető­ben egyértelműen megfogalmazza: ,,. .. a[kínai] rendszer, ha természetesen nem is minden vonatkozásban és nem is szükségszerűen állandóan, de jobbra tart. Azoknak pedig, akik e rendszer korábbi, balosabb alapállását csodálták, számot kell ezzel vetniük, vagy azt kockáz­tatják, hogy lemaradnak az események mögött.” Határozott ítéletű szerzővel van tehát dolgunk, aki nem rejti véka alá véleményét. Egész műve felfogható úgy is, mint a fenti ítélet módszeres kifejtése és indokolása, a kínai múltból, a KNK fennállása óta lezajlott eseményekből, valamint a kínai politikai élet mechanizmusának jellegéből levonható következtetések alapján. Alap- koncepciója logikus következményeként a szerző érdemben nem foglalkozik a kínai politikai irányvonal újabb „szélsőbalos” orientációjának lehetőségével, nyilvánvalóan kizártnak tartva azt. Módszeresen kerülnek sorra a témák: a múlt eseménytörténete, az ideológia, a legfelső vezetés, a párt, az állam és a hadsereg által betöltött szerepek, a politikai tevékenység kínai sajátosságai, a külgazdasági és a külpolitikai viszonylatok. Mindezt gazdag forrásanyag, bib­liográfia egészíti ki. A könyvön végigvonul az a törekvés, hogy a kínai párt és a KNK egész történetét a megszületésekor szerepet játszó „szovjet példa” követésének, majd az attól való fokozatos elszakadásnak, illetve szembefordulásnak folyamataként mutassa be. Úgy gondolom, minden erénye mellett is ebben a vonatkozásban található a könyv, tágabb értelemben persze az egész koncepció legnagyobb gyengéje is: nevezetesen az, hogy főként csak azoknak az erők­nek a tevékenységét világítja meg, melyek a kínai pártot végül is szembefordították a nemzet­közi kommunista mozgalom többségével; ráadásul történelmileg szükségszerű, visszafordít­hatatlan folyamatnak állítva be az eseményeket. Bár a szerző viszonylag röviden foglalkozik a kínai nacionalizmus kérdésével, megálla­pításai a kínai történelem átfogó ismeretét tükrözik, igen megfontoltak, s további következte­tések levonására alkalmasak. Figyelemre méltó az a gondolatmenet, mely szerint a kínai tár­sadalom elmaradottságának felszámolásáért síkraszálló reformer-forradalmár mozgalomban mindig szorosan összekapcsolódott két cél: a társadalmi elmaradottság felszámolására, vala­mint a kinai állam erejének növelésére való egyidejű törekvés, az idegen hatalmakkal való hatékonyabb szembeszállás érdekében. Társadalmi haladás és egyidejű külföldi- (imperialista-) ellenesség képlete áll tehát előttünk, melyben hol az egyik, hol a másik tényező jut meghatározó szerephez, de a különböző intenzi­tással jelentkező nemzeti érzés (nacionalizmus) mindig jelen van. Nemcsak társadalmi, hanem nemzeti forradalom is, fogalmazhatnánk meg röviden. A könyv azon fejezetei közül, melyek a KNK történetének összefoglaló jellegű leírását adják, nyugodt hangvételükkel tűnnek ki a nagy ugrással, valamint a körülötte zajló bel- és külpolitikai vitákkal foglalkozó részek. Peng Te-huaj marsall szerepének, állásfoglalásainak taglalásával a szerző a kínai vezetésen belül — azóta is — zajló harc alapkérdésére: a Szovjet­unióhoz, tágabb értelemben a nemzetközi kommunista mozgalom egészéhez való viszonyu­lásra mutat rá. Hosszabb történelmi távlatban szemlélve az eseményeket nyilvánvaló, hogy 158

Next

/
Thumbnails
Contents