Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - Balázs József: Az enyhülés tartalmáról
BALÁZS JÓZSEF Az enyhülés tartalmáról A korunkban zajló társadalmi folyamatok lényege: a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, a kapitalizmus és a szocializmus harca, amely közvetlenül vagy közvetve áthatja a nemzetközi viszonyokat. Ennek a világméretű küzdelemnek a politikai, diplomáciai, katonai, gazdasági, ideológiai és kulturális tényezői szorosan összefüggnek egymással, és ezen az összefüggésen belül — különösen az utóbbi években — mindinkább előtérbe kerül a békés egymás mellett élés marxista értelmezése és gyakorlata, reflektorfénybe kerül annak értékelése, hogy a békés egymás mellett élés szocialista külpolitikai alapelve milyen viszonyban van a társadalmi status quóval, illetve a társadalmi haladással, valamint az enyhülés nyugati, polgári felfogásával. Ebben a centrális kérdésben is ütköznek egymással a marxista és a burzsoá koncepciók, az ultrabaloldali, áldemokratikus és pacifista elképzelések. Jelenleg nemcsak a koncepciók, hanem az enyhülési politikát folytató, illetve ellenző erők konkrét politikai akciói is konfrontálódnak. A hetvenes évek elejétől kezdve, de különösen a Carter-kormányzat hivatalba lépése óta megélénkültek Nyugaton az enyhülési politikával és általában az enyhüléssel kapcsolatos interpretációs viták.1 A békés egymás mellett élés tendencia jellegű érvényesülését vizsgálva külpolitikai kérdésekkel foglalkozó marxista írások, illetve a szocialista országok kormányainak különböző nyilatkozatai rendszeresen foglalkoznak a nemzetközi enyhülés globális és speciális kérdéseivel, mindenekelőtt az enyhülésért folytatott erőfeszítések (harc) vonatkozásában. Az enyhülési politika konkrét napi feladataival, eredményeivel és ellentmondásaival ebben a tanulmányban nem kívánok foglalkozni. Kizárólag arra teszek kísérletet, hogy az objektiválódott —• illetve folyamatosan objek- tiválódó — nemzetközi enyhülés optimálisnak mondható tartalmát körvonalazzam, döntően a két ellentétes jellegű világrendszer egymáshoz való viszonyából kiindulva. Az enyhülési politikával és az enyhülés különböző „modelljeivel” kapcsolatos nyugati interpretációs vitákhoz csak áttételesen kapcsolódom, mivel nem a polgári koncepciók közvetlen kritikáját tartom feladatomnak. 26
