Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 2. szám - Dobozi István: Az új nemzetközi gazdasági rend és a nyersanyagok körüli konfliktusok
műszaki haladás, a nyersanyagtermelés és -beruházások alakulása, nemzeti gazdaság- politikák, nemzetközi politikai tényezők stb. A nemzetközi nyersanyagpiacokra történetileg jellemző bizonyos fajta szabályozás, szervezettség. E piacok tipikusan az ún. „nem tökéletes piacok” közé tartoznak, mivel monopolizáltságuk kivételesen magas fokú, a kompetitiv piaci folyamatok a nyersanyagforgalomnak viszonylag szűk körére korlátozódnak. Ez a körülmény a nyersanyag- termelés nagyfokú monopolizáltságának a piaci tükröződése. Valójában a nemzetközi nyersanyagpiacok már régóta nem „szabad piacok” abban az értelemben, hogy az ár csupán a piaci erők spontán játéka alapján alakulna. A gyakorlatban a piaci erők működését több irányból kiinduló közvetlen (és közvetett) szabályozások módosították, illetve módosítják. Ilyen szabályozásnak tekinthető a nemzetközi vállalatokon belül adminisztratív transzferárakon lebonyolódó forgalom, a nemzetközi vállalati kartellek árpolitikája, a hosszú lejáratú szállítási szerződések, a nemzetközi kormányközi termelői kartellek és a nemzetközi áruegyezmények. Az ún. „zárt piacok” (vállalaton belüli forgalom, a termelő és fogyasztó közötti hosszú lejáratú szerződések) kialakulásával és jelentőségének fokozódásával az egységes világpiac és világpiaci ár fogalma mindinkább fikcióvá vált, az árak sokfélék lettek az egyes piacok eltérő jellegének megfelelően. A nyersanyagpiaci „tökéletlenségek” komoly forrása és a magánjellegű piacszabályozás egyik formája az integrált felépítésű nemzetközi vállalatokon belül lebonyolódó nemzetközi forgalom. Az utóbbi évtizedekben a tőkés nemzetközi kitermelő iparból (és feldolgozó iparból) kiinduló erőteljes vertikális integrációs folyamatok olyan transznacionális vállalatok kifejlődéséhez vezettek, amelyek többé-kevésbé zárt körben egyesítik a nyersanyag- termelést, -szállítást, -értékesítést és -feldolgozást. E vállalatokat mindenekelőtt nyersanyagellátásuk biztonsága fokozásának igénye, a külső és ellenőrizhetetlen ellátóktól való függőség mérséklésére vagy megszüntetésére irányuló törekvés késztette saját ellátásuk megszervezésére. A nyersanyagellátás „fizikai biztonsága” mellett a saját nyersanyagellátásuk megszervezésére való törekvésben nagy szerepet játszik a vállalatoknak az az igyekezete is, hogy ellenőrzésük alatt tartsák a nyersanyagárakat és általában a nyersanyagellátással kapcsolatos költségeket. A transznacionális vállalatokon belüli forgalomban alkalmazott árak általában nem tükrözik a piaci konjunktúra rövid távú hullámzásait, s jelentősen eltérhetnek a szabadpiaci áraktól. A vállalatok az ún. transzfer árakon keresztül olyan árpolitikát folytathatnak, amely számukra a legelőnyösebb a globális optimum eléréséhez. A nemzetközi nyersanyagforgalom igen jelentős hányada bonyolódik le a nemzetközi vállalatok keretein belül. Például a nemzetközi vasérc-kereskedelemnek kb. 1/3-a, a mangánércforgalomnak 50 százaléka bonyolódik le egy vállalatbirodalomhoz tartozó vállalatok között.6 A vállalatokon belüli nyersanyagforgalom jelentősége az 1960-as évek végéig állandóan fokozódott. Az ettől kezdve a fejlődő világban kibontakozó erőteljes államosítási, ellenőrzési törekvések rombolták a nagy transznacionális vállalatok vertikális integráción nyugvó felépítését, mivel ennek döntő láncszemét, a közvetlen kitermelést gyen33
