Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS ÉLET - A nemzetközi kapcsolatok európai intézeteinek tanácskozása
TUDOMÁNYOS ÉLET A nemzetközi kapcsolatok európai intézeteinek tanácskozása 1978. november 24—27 között, a norvégiai Sandefjordban ülésezett a külpolitikai kérdésekkel, illetve a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó európai kutatóintézetek vezetőinek 8. konferenciája. A kétévenként megrendezett tudományos tanácskozásra (legutóbb 1976 decemberében, az NDK-ban tartották) 26 ország — közöttük az Egyesült Államok és Kanada — 36 külpolitikai intézete kapott meghívást és végeredményben nyolc szocialista és tizenöt tőkés állam 30 intézete küldte el delegátusait, többek között a bécsi és oslói Nemzetközi Békekutató Intézet is. A Magyar Külügyi Intézetet Gyovai Gyula igazgató, Sütő Ottó tudományos osztályvezető és dr. Kalanovics János tudományos titkár képviselte. A kétnapos konferencia mintegy 50 résztvevője a nemzetközi enyhülés helyzetét és távlatait elemezte, éspedig a következő három kérdéscsoport szerint: 1. Az enyhülés folyamata — a megtorpanások és kudarcok okai: általános összefüggések, katonai, gazdasági és politikai problémák; 2. Az enyhülés folyamatát gátló tényezők leküzdésének lehetőségei; 3. Helsinki—Belgrád—Madrid: az európai biztonsági és együttműködési konferencia sokoldalú diplomáciájának tapasztalatai és a záróokmány végrehajtása. A három fő témáról rövid előadások alapján bontakozott ki az eszmecsere. Az előzetes megállapodás szerint a vitaindító bevezetőket a Varsói Szerződés, a NATO és a semleges országok egy-egy képviselője tartotta. A harmadik kérdéscsoportban a Magyar Külügyi Intézet képviselője volt az előadó. A legélénkebb vita kétségtelenül az enyhülés folyamatának lelassulásával, a megtorpanások okaival kapcsolatos első témakörben bontakozott ki. Gurjev szovjet professzor, a SZUTA Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgató- helyettese referátumában megállapította, hogy az enyhülési folyamat az utóbbi években lelassult, s a felmerült problémák nemcsak az enyhülést lassítják, hanem új nehézségeket is okozhatnak. Kétségtelen, hogy az enyhülés folyamata Helsinki után fejlődésének nehezebb, bonyolultabb, minőségileg új szakaszába lépett. Míg a Helsinki előtti időszak elsősorban a nemzetközi kapcsolatok normalizálásának és politikai megalapozásá120
