Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Szkorov, A.: Nyugat-Európa és a fejlődő országok: a gazdaság és a politika kérdései
reális erőforrások beáramlását, könnyítsék meg az adósságterheket s növeljék a fejlődő országok részvételét a nemzetközi valutarendszer reformjában és irányításában. Ami a segély növelésével kapcsolatos követelést illeti, a tőkés államok, köztük a nyugat-európaiak is egyöntetűen azt tartják, hogy a legcélszerűbb út fokozni a magántőke-beáramlást és növelni a Világbank és a Nemzetközi Valuta Alap által folyósított hiteleket; az utóbbi tőkéjét a közeljövőben négyszeresére kívánják emelni. Támogatták többek között azt az amerikai kezdeményezésre tett javaslatot, hogy értékesítsék a Nemzetközi Valuta Alap aranytartalékának egyhatodát a fiatal államok hitelvolumenének növelése céljából; ez egyike azoknak a kis számú jelképes gesztusoknak, amelyeket a burzsoá propaganda az új gazdasági rend kialakítása útján tett lépésnek tüntet fel. Az adósságok kérdésében a tőkés hatalmak egyhangúlag elvetették a ,,77-ek csoportjának” azt a követelését, hogy léptessenek életbe általános moratóriumot valamennyi fejlődő ország adósságaira és töröljék el a legkevésbé fejlett országok adósságait. A csaknem azonos álláspontra helyezkedő EGK-országok például azt tartják, hogy a fejlődő világ egészét tekintve nincs reális eladósodási probléma, csupán az egyes országok fizetésimérleg-hiányának pótlásáról van szó. Erre a célra hajlandók póthiteleket nyújtani a Nemzetközi Valuta Alap révén, amennyiben az érdekelt országok tarják magukat a megfelelő feltételekhez. A legszegényebb országoknak, továbbá a különlegesen nehéz helyzetben levő államoknak kedvezményeket adhatnak, és ezek irányában elnézőbb magatartást tanúsíthatnak, de az adósságok visszafizetési rendjének megváltoztatásáról — a nyugati hatalmak véleménye szerint — csakis konkrétan, minden ország esetében külön-külön kell dönteni. Ami azt a követelést illeti, hogy növeljék a fejlődő országok részvételét a nemzetközi pénzügyi és valutarendszer irányításában, a nyugat-európai országok csakúgy, mint az Egyesült Államok és Japán, szilárd és hajthatatlan álláspontra helyezkednek; ennek lényege az, hogy minden országcsoport kvótája a Nemzetközi Valuta Alapban befizetésének nagyságától függ, tehát a fejlődő országok szavazatainak számát nem az országok száma, hanem reális pénzügyi tartalékaik nagysága határozza meg. Ez okból nemrég növelték a kőolaj-exportáló országok kvótáját a Nemzetközi Valuta Alapban. Más fejlődő országok vonatkozásában — a tőkés államok képviselői szerint — ennek a követelésnek nincs meg az alapja. A nemzetközi együttműködés és a termelőerők fejlesztése területén a legfontosabb a multinacionális társaságok tevékenysége fölötti ellenőrzés megvalósítása és a fejlődő országok számára történő „technológia-átadás” feltételeinek megjavítása. Nyugat-Európa álláspontja nagy vonalaiban mindkét kérdésben megegyezik az Egyesült Államok és Japán álláspontjával. Szavakban a tőkés államok amellett kardoskodnak, hogy korlátozzák a nemzetközi monopóliumok ellenőrzése nélküli tevékenységét, főként azóta, hogy nemrég botrányos módon lelepleződtek sötét üzelmeik, sok országban hivatalos személyeket vesztegettek meg. E célból az OECD-hez tartozó nyutagi hatalmak Párizsban elfogadták a multinacionális társaságok „magatartási kódexét”, amely meghatározza a befogadó államhoz való viszonyukat. A tőkés államok nem kifogásolják, hogy hasonló „illemkódexet” 102
