Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1979 (6. évfolyam)
1979 / 1. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Szkorov, A.: Nyugat-Európa és a fejlődő országok: a gazdaság és a politika kérdései
gok adósságterheinek megkönnyítésére, vagy hogy 1978-ban korlátozták a fejlődő országokból az EGK-ba irányuló textil- és acélexportot. A nyugat-európai kapitalizmus ázsiai, afrikai és latin-amerikai politikája különböző erők együttes hatásának következménye, amelyek tükrözik egyrészt hosszú távú, mélyreható érdekeit, másrészt rövid távú, konjunkturális, átmeneti érdekeit. Bármelyik van is túlsúlyban valamely időszakban, e politika tartalma, fő céljai változatlanok: az „egyenjogú partnerség” leple alatt megőrizni a fejlődő országok alárendelt helyzetét a tőkés nemzetközi munkamegosztásban, áthárítani a gazdasági ziláltságból eredő költségeket a gyengébb partnerekre, a neokolonialista, imperialista kizsákmányolás fenntartása. 3. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításának kérdésében elfoglalt álláspont A nyugat-európai államok bonyolult és ellentmondásos magatartást tanúsítanak az új nemzetközi gazdasági rend gondolata iránt. Egyfelől érdekeltek a nemzetközi gazdasági csere számukra előnyös normáinak és feltételeinek megőrzésében, abban, hogy megvédjék monopóliumaik pozícióit a fiatal államok gazdaságában és külkereskedelmében. Másfelől látniuk kell, hogy a jelenlegi nemzetközi gazdasági rendszer sok tekintetben már nem felel meg korunk realitásainak, nem tud ellenállni a felszabadult országok növekvő nyomásának. Ilyen körülmények között, bár elvben támogatják az új nemzetközi gazdasági rend eszméjét, gyakorlatilag arra törekednek, hogy elsikkasszák annak tartalmát és a minimumra csökkentsék a szükséges változtatásokat. A nemzetközi gazdasági viszonyok korlátozott átalakításában a nyugat-európai államok eszközt látnak arra, hogy szilárdabb külső feltételeket biztosítsanak a tőkés gazdaság fejlődéséhez és ugyanakkor szorosabban „hozzákössék” az egykori gyarmatbirtokokat a tőkés világ ipari központjaihoz. A nyugat-európai — és más — tőkés államok legfőbb gondja, hogy az új nemzetközi gazdasági rendért indított mozgalom ne alakuljon az imperialista kizsákmányolás alapjait veszélyeztető harccá, s hogy az „Észak— Dél dialógust” továbbra is a kapitalizmus keretei között folytassák. Habár a tőkés hatalmak az új nemzetközi gazdasági rend programját illetően elvileg közös álláspontra helyezkednek, állásfoglalásaikban eléggé szembetűnő különbségek figyelhetők meg. Az átalakítás kérdéseit illetően a legkeményebb irányvonalat az Egyesült Államok, az NSZK és Japán folytatja. Az EGK-tagországok többsége, így Anglia, Franciaország és Olaszország rugalmasabb politika mellett száll síkra. A skandináv országok, Hollandia, valamint Kanada és Új-Zéland még tovább mennek, és készek igazságosnak elismerni e program sok követelését, bár a konkrét kérdések megvitatása során rendszerint nem térnek el a vezető tőkés hatalmak vonalától. Ezeket az eltéréseket különböző okok határozzák meg. A skandináv országok és Hollandia engedékenysége nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy gazdaságukban a külkereskedelem viszonylag nagyobb szerepet játszik, mint a nyugat-európai térség más államaiban, továbbá hogy ezek az országok nem jelentős nemzetközi hitelezők. Francia- ország és Anglia álláspontját sok tekintetben a volt gyarmataikkal fennálló hagyományos ioo
