Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban

kutatók ezt a konfliktust mégis „Észak és Dél strukturális konfliktusaként” írják le, mintha a társadalmi rendszerek jellegétől függetlenül a szocialista országok is a tőkés országokat magában foglaló fejlett „északi féltekéhez” tartoznának. Ez a törekvés nem csupán a tőkés és a szocialista országok közötti alapvető különbségeket kívánja elmosni, hanem a két világrendszer közötti, „kelet—nyugati antagonizmus” meghatározó jelentőségét is alábecsüli.

c) A% imperialista országokon belüli ellentmondásokat és harcokat tükröző konfliktusok

Ez a konfliktus kiterjedhet a nagy imperialista országokra, illetve országcsoportokra, így az Egyesült Államok, Japán és Nyugat-Európa országainak viszonyára, de megnyilvánulhat a NATO katonai-politikai szervezetébe tartozó kis és közepes kapitalista országok és a semleges országok között is.

A kapitalista országok közötti kapcsolatokat a magas szintű interdependencia s ennek kifejeződéseként a kiterjedt kölcsönkapcsolatok, az áru, a tőke, a technológia és az információ áramlása, a kommunikáció és a szállítás igen széles köre jellemzi. Ezeknek a társadalmaknak jelentős összefonódását a tőkés világ olyan közös nemzetközi, illetve szupranacionális szervezetei tükrözik, mint az OECD, a Nemzetközi Valuta Alap, az Európai Közösség, a NATO stb.

Korunkban az imperialista országok közötti nyílt fegyveres konfliktusok nem váló- színűek, de a tőkés érdekellentéteknek számos megnyilvánulását láthatjuk. Az ilyen érdekellentétek objektív alapja a második világháború után megváltozott interimperialista erőviszonyokban keresendő. A nyugat-európai integráció megalakulása és fejlődése időről időre fölvette Nyugat-Európa és az Egyesült Államok kapcsolatának újrameghatáro- zását. Japán és az NSZK gazdaságának dinamikus fejlődése, az Egyesült Államok globális katonai elkötelezettsége jelentősen hozzájárult a tőkés pénzügyi rendszer alapját jelentő dollár pozíciójának meggyengüléséhez.

Az 1973. évi közel-keleti fegyveres konfliktus nyomán jelentkező nyersanyag- és energiahiány nyilvánvalóvá tette Nyugat-Európa tőkés gazdaságainak az Egyesült Államokénál jóval nagyobb nyersanyagfüggőségét és sebezhetőségét; a nyugat-európai tőkés országok az amerikaitól eltérő politikát folytattak az arab—izraeli fegyveres konfliktus idején.

Sajátos konfliktust képvisel a két NATO-ország, Görögország és Törökország vitája Ciprus kérdésében. A két ország közötti tartós politikai válság számos esetben nyílt fegyveres konfliktus kitörésével fenyegetett. A NATO-hoz tartozó Olaszország és a semleges Ausztria közötti politikai válság a dél-tiroli osztrák kisebbség autonómiájának biztosítása körül bontakozott ki.

Bármilyen formát öltsenek is a tőkés országok közötti konfliktusok, s bármilyen okok játszanak is közvetlenül szerepet létrejöttükben, alapvető tény, hogy minden partikuláris érdekellentét ellenére végső soron az összkapitalista érdek, a tőkés társadalmi status quo fenntartása a meghatározó.

80