Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
amelyekből kinőttek, ez nem jelenti azt, hogy a nemzetközi politikai konfliktusok kizárólagosan és egyneműen gazdasági érdekekre redukálhatok. A marxista felfogás szerint a politikai kapcsolatok, közöttük azok, amelyek a nemzetközi konfliktusok lényegét alkotják, alapjukban véve osztálykapcsolatok, így osztályérdekeket fejeznek ki. Természetesen a nemzetközi konfliktus létrejötte és fejlődése nem csupán azzal az ellentmondással áll kapcsolatban, amelyen alapszik, hanem olyan objektív tényezőkkel is, mint egyik vagy másik állam külpolitikája. A konfliktusokat közvetlenül az államok politikája hívja életre. Noha az állam politikájának alapját az uralkodó osztály érdekei határozzák meg, nem hagyható figyelmen kívül, hogy azok a társadalmi csoportok is befolyásolhatják az egyes államok politikáját, amelyeknek a nemzetközi konfliktusokban nincsen közvetlen meghatározó szerepük. A nemzetközi konfliktus marxista felfogása magában foglalja az objektív és szubjektív nemzeti érdekek figyelembevételét is, jóllehet ezeknek az osztályérdekekkel szemben másodlagos jelentőséget tulajdonít. A nemzetközi konfliktus tartalmában kifejeződő politikai viszony nem elszigetelten létezik: a konfliktusban gazdasági, társadalmi, jogi, diplomáciai viszonyokkal együtt lép fel, a kapcsolatoknak bonyolult rendszere alakul ki. Elég csupán a tőkés országok közötti konfliktusok politikai tartalmának pénzügyi, katonai, etnikai stb. tényezőkkel való összefonódására utalni. A nemzetközi konfliktus struktúrája is tükrözi a politikai, gazdasági és számos egyéb kapcsolat hálózatát, amely csak az adott körülmények között kifejlődött konfliktusra jellemző. Zsurkin és Gantman szovjet szerzők arra mutatnak rá, hogy a nemzetközi konfliktus és a nemzetközi kapcsolatok elemzésének szerves része a rendszer-felfogás.10 A konfliktusra jellemző viszonyok tanulmányozása az adott konfliktusból kifejlődött rendszeren és struktúrán alapszik. A nemzetközi konfliktusoknak mint sajátos társadalmi rendszereknek a struktúrája nemcsak elemekből és az elemek meghatározott felépítéséből áll, hanem az elemek kapcsolatából és kölcsönhatásából, valamint az egész rendszer fejlődéséből. A nemzetközi konfliktus struktúrájának elemei lehetnek a részt vevő államok, államközi egyesülések, politikai koalíciók, tömbök, integrációs alakulatok, nemzetközi szervezetek, nemzetközi, illetve multinacionális vállalatok, az egyes országokon belül vagy nemzetközi méretekben kialakult szervezett és nem szervezett politikai és társadalmi erők. Ezek az elemek természetesen különbözőek a konfliktus kialakulására és fejlődésére gyakorolt hatásukban, politikai, illetve osztályjellegüktől függően. Sőt, nem elhanyagolható módon nagyságrendjükben is különböznek egymástól. Mindez meghatározza az adott elemnek a konfliktus szerkezetében elfoglalt egyenlő vagy egyenlőtlen szerepét. Olyan kategóriák, mint a konfliktus „közvetlen” vagy „alapvető” résztvevője — meglehetősen viszonylagosak és mozgékonyak a két világrendszer közötti ellentmondás és harc időszakában, s nem kevésbé a nemzetközi kapcsolatok bonyolult összefonódott- sága következtében. Sokszor nem azok a mozzanatok fejezik ki a legjobban a konfliktus lényegét és struktúráját, amelyek az első pillanatban a legkifejezőbbnek tűnnek. A lokális konflik70
