Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Kiss J. László: A nemzetközi konfliktusok sajátosságai és típusai korunk világpolitikai folyamataiban
nyeként és fejlődése folytatásaként jelentkezhet, mint annak legélesebb politikai szakasza. A válság keletkezése a nemzetközi konfliktus fejlődésének igen veszélyes jelleget kölcsönözhet. A válság a konfliktusnak nem a befejező szakasza; rossz esetben a válság fegyveres konfliktussá válhat. A válság természetesen meg is szűnhet, azonban az azt előidéző konfliktus nyílt (manifeszt) vagy burkolt (látens) formában megmaradhat, sőt újabb válságokat idézhet elő. A nemzetközi konfliktusok tartalma, struktúrája és fejlődési szakaszai A nemzetközi konfliktusok tartalmát, szerkezetét, valamint fejlődési szakaszait a marxista konfliktuselmélet egymással szoros egységben vizsgálja. A polgári konfliktológia módszertani „tisztaságával”, a társadalmi-történeti vonatkozásoktól kilúgozott formalizmusával szemben a marxista megközelítés a történelmi és logikai elemzés dialektikus összhangjára törekszik. Noha egyik vagy másik kutatásban a kitűzött céloktól függően a konfliktus elemzésének történelmi vagy éppenséggel logikai módszere kerülhet előtérbe, mindez nem jelenti azt, hogy a logikai elemzési mód nélkülözi a történetiség elveit, sőt, valójában csak a történetiség elveit magában hordozó logikai elemzés képes arra, hogy feltárja a nemzetközi konfliktus tartalma és struktúrája közötti kölcsönhatást. A konfliktus logikai és történelmi elemzésének egységét a nemzetközi konfliktusok tartalma és formája közötti dialektikus kölcsönviszony is indokolja. A nemzetközi konfliktusok a legkülönbözőbb formában jelentkezhetnek, de az alapjukat képező ellentmondás társadalmi-politikai tartalma lényegileg azonos maradhat. A nemzetközi konfliktusok magukban foglalják a gazdasági fejlődést, a társadalmi osztályharcot, az ideológiai harcot, a tudományos-műszaki fejlődés mozzanatait, így a harci és hadászati eszközök tökéletesedését, valamint a két világrendszer államainak külpolitikáját és diplomáciáját. Ez a nagyfokú összetettség a nemzetközi konfliktus tartalmát rendkívül bonyolulttá és ellentmondásossá teszi. A nemzetközi konfliktusok az általános világfejlődés és a konkrét helyi, illetve regionális fejlődés sajátosságait is magukban foglalják. Ennek megfelelően a nemzetközi konfliktusok elemzésénél a nemzetközi kapcsolatokat meghatározó hosszú távú, objektív tendenciák mellett mindig meg kell vizsgálni azokat a specifikus körülményeket, amelyek között a konfliktus végbemegy. A nemzetközi konfliktus tartalma magában hordja keletkezésének természetét és okait, továbbá tartalmi vonatkozásai visszatükröződnek a konfliktusban részt vevő felek stratégiájában és céljaiban. A konfliktus két vagy több fél olyan politikai kapcsolata, amelyben a konfliktus alapját alkotó ellentmondás újratermelődik. Ez az ellentmondás lehet gazdasági, politikai, ideológiai, területi, nemzeti, vallási vagy egyéb jellegű. A döntő mozzanat az, hogy ezek az ellentmondások nemzetközi jellegű különleges kapcsolatokban öltenek formát — és a nemzetközi konfliktusnak mint politikai kapcsolatnak a tartalmát végső soron gazdasági érdekek határozzák meg. Természetesen az alapvető gazdasági érdekek nem feltétlenül közvetlenül és nem automatikusan fejeződnek ki a politikában.9 Noha a politikai érdekek tükrözik azokat az alapvető gazdasági érdekeket, 69
