Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 4. szám - Lovassy Tamás: A terrorizmus lekűzdésére irányuló nyugati kollektív jogi erőfeszítések
hogy egy olyan államba történő kiadatás vagy kiutasítás, amelyikben az emberi jogokat és az alapvető szabadságjogokat rendszeresen megsértik, az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkébe ütközik, amely kifejezett tilalmat rendel el az embertelen, lealázó bánásmód és büntetés tekintetében.17 Utaltak arra is, hogy az Európa Tanácsba 1949-ben felvett Görögországban az „ezredesek uralma” idején a jogszabályokat hatályon kívül helyezték és az emberi jogokat és alapvető szabadságokat éveken át súlyosan megsértették.18 III A főként Nyugat-Európát elárasztó terrorhullám leküzdésére irányuló erőfeszítések egyelőre nem tudták teljesen felszámolni a társadalmi labilitással fenyegető jelenséget. Közismert, hogy például a „Vörös Brigádokhoz” tartozó szélsőségesek megpróbálták a polgárháború légkörét kirobbantani Olaszországban és olyan „forradalmi” helyzetet teremteni, amelyben a fennálló társadalmi és politikai rendet közvetlenül támadhatják. Az NSZK-ban a Baader—Meinhof csoport erőteljesen segítette a jobboldalt, hisz a terrorizmus olyan alternatívát keres, amely csökkentheti a nép és a tömegek erejét, befolyását. Az „állam szíve” ellen irányuló kihívás fontosságára tekintettel a terrorizmus egyike volt azoknak a napirendi pontoknak, amelyeket a világ vezető tőkés hatalmai állam- és kormányfőinek koppenhágai csúcstalálkozóján is megvitattak. Természetesen az európai biztonság rendszerében, a szocialista államokkal bővülő kapcsolatokkal rendelkező nyugati demokráciák és a terrorizmus közötti harc végső kimenetelében mi is érdekeltek vagyunk. Számunkra sem lehet közömbös, hogy a belső válság következtében esetleg kialakuló új helyzetben kikkel is kell majd együttműködnünk a nemzetközi béke és biztonság fenntartásában. A terrorizmus demokratikus eszközökkel való megfékezése egyúttal a nemzetközi kapcsolatokra is kihat. Egyrészről megerősíti az együttműködés eddig kialakult rendszerét, másrészről elejét veszi az ilyen jellegű bűncselekmények következtében fellépő államok közötti súrlódásoknak. Ugyanakkor a terrorizmus károsan befolyásolhatja a nemzetközi munkás- mozgalom további előretörését, mivel céljának eléréséhez a kétértelműség eszközéhez folyamodik: álbaloldali elméletekkel baloldali erőként próbálja magát feltüntetni, kihasználva a kapitalista társadalmakban mutatkozó politikai és szociális ellentmondásokat. „A látszólag sokszínű és az egyes országok sajátos ellentmondásaiból eredően sajátos jegyekkel felruházott terrorizmus azonban kísértetiesen hasonló, szinte azonos politikai funkciót tölt be valamennyi érintett országban: a demokratikus fejlődés fékezését, a forradalmi munkásmozgalom diszkreditálását célozza, a legreakciósabb erők térnyerését segíti elő. Ez pedig egyértelműen a kommunista és munkásmozgalom szélesedésétől rettegő monopolista burzsoázia érdeke”.19 Mivel a terrorizmus egyre több nemzetközi összefüggéssel hívta fel magára a figyelmet, a leküzdésére irányuló erőfeszítéseknek is ki kellett terjedniük az érintett államok összefogásával foganatosított ellenlépésekre. Ebbe a képbe illeszthető az 22
