Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 4. szám - Lovassy Tamás: A terrorizmus lekűzdésére irányuló nyugati kollektív jogi erőfeszítések
Európa Tanácson belül elfogadott, a terrorizmus leküzdéséről szóló európai egyezmény, amely jogi eszközök felhasználásával, a kiadatás már fentebb részletezett szabályozásával kíván preventív hatást elérni, illetve szankciórendszert felállítani. Előremutatónak tartom a terrorizmusellenes harc szempontjából az egyezmény azon rendelkezéseit, amelyek negatív megközelítéssel határozzák meg azokat a bűncselekményeket, amelyeket a jogalkalmazó nem tekinthet politikai bűncselekményeknek. A szocialista jogtudományban uralkodó felfogás szerint az ilyen terrorista cselekmények elleni leghatásosabb eszköz a teljes depolitizálás, vagyis a terroristákkal szemben összehangolt nemzetközi fellépés lenne — a legszigorúbb jogi eszközök kilátásba helyezésével és adott esetben alkalmazásával. Amíg a terroristának fennáll az a lehetősége, hogy az országhatár átlépésével gyakorlatilag kivonja magát a büntető felelősségrevonás alól, s míg az általa elkövetett köztörvényi bűncselekmény „politikaivá” deklarálásával kedvező helyzetbe hozhatnak közönséges bűnelkövetőket, addig a terrorizmusellenes küzdelem területén csak felemás eredmények várhatók. Bizonyos terrorista cselekményekre — a repülőgép-eltérítésreésalégijárműbiztonságával összefüggő szabotázs-cselekedetekre vonatkozólag a menedékjog biztosításának a kérdése már korábban is felvetődött. A légijárművek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről Hágában, 1970. december 16-án aláírt egyezmény, valamint a polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről Montreálban, 1971. szeptember 23-án elfogadott egyezményről van szó. A Hágában megtartott konferencián, amelyen végül is elfogadták az említett egyezményt, főleg a Szovjetunió és az Egyesült Államok szorgalmazott egy olyan tartalmú javaslatot, amely kötelezné az aláírókat, hogy az egyezménybe tartozó bűncselekmények elkövetőit kiadják a repülőgépet lajstromozó államnak.20 A szocialista államok felhívták a konferencia résztvevőinek figyelmét arra, hogy a repülő gép-eltérítések célja az esetek jelentős részében az, hogy a légikalóz az ellene folyamatba tett büntetőeljárás alól akarja kivonni magát, illetőleg ily módon akarja megvalósítani az ország illegális elhagyását. E bűncselekmények hatásos ellenszere az volna, ha az elkövetőt saját államának vagy a repülőgépet lajstromozó államnak kiadnák. Mindenesetre a hágai egyezmény tartalmaz a terrorista cselekményekre vonatkozólag depolitizációt, amikor kimondja, hogy a légijármű jogellenes hatalomba kerítése közönséges bűntett, s annak megítélése alól semmiféle motívum sem mentesítheti az elkövetőt. Ugyanakkor nem írja elő a kötelező kiadatást. Az egyezményt aláíró állam választhat, miszerint kiadja-e az elkövetőt vagy lefolytatja a büntetőeljárást és saját törvényei szerint bünteti meg. A hágai egyezmény nagy jelentőségű abból a szempontból is, hogy az egyébként egymással kiadatási vagy bűnügyi jogsegély-egyezményt nem kötött államok számára a légikalózkodás tekintetében a kiadatás alapja is lehet. Az egyezmény alapján ilyen bűncselekmény elkövetése esetén külön megállapodás hiányában is sor kerülhet kiadatásra. Mindkét, a légiforgalom biztonságát védelmező egyezmény tartalmaz egy azonos rendelkezést: „Ha a Szerződő Állam, amelynek a területén a gyanúsított kézrekerült, a gyanúsítottat nem adja ki, köteles gondoskodni arról, hogy az ügy — mindennemű kivétel nél23
