Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 4. szám - Lovassy Tamás: A terrorizmus lekűzdésére irányuló nyugati kollektív jogi erőfeszítések
menyek egyike sem tekinthető politikai bűncselekménynek, politikai bűncselekménynyel kapcsolatban álló, vagy politikai indítékoktól vezérelt bűncselekménynek: (a) A légijárművek jogellenes hatalomba kerítésének leküzdéséről Hágában, 1970. december 16-án aláírt egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmény; (b) A polgári repülés biztonsága elleni jogellenes cselekmények leküzdéséről Montreálban, 1971. szeptember 23-án aláírt egyezmény hatálya alá tartozó bűncselekmény; (c) a nemzetközileg védett személyek, beleértve a diplomáciai tisztségviselőket, élete, testi épsége és szabadsága ellen irányuló támadással járó súlyos bűncselekmény; (d) gyermekrablással, túsz ejtésével vagy súlyos, jogtalan fogvatartással járó bűn- cselekmény; (e) olyan bűncselekmény, amely bomba, gránát, rakéta, automata tűzfegyver, valamint levél- vagy csomag bomba felhasználásával jár, amennyiben ezek használata személyek életét veszélyezteti; (f) bármely említett bűncselekmény elkövetésének kísérlete vagy olyan személy bűntársként való részvétele, aki e bűncselekmények bármelyikét elköveti vagy elkövetését megkísérli”.B Ezzel kapcsolatosan a 2. cikk hozzáteszi: „1. A Szerződő Államok közötti kiadatás céljából a Szerződő Állam úgy határozhat, hogy nem tekint politikai bűncselekménynek, politikai bűncselekménnyel kapcsolatban álló vagy politikai indítékoktól vezérelt bűncselekménynek olyan súlyos cselekedetet, amely az élet, a testi épség és a személy szabadsága elleni erőszakos bűncselekményt az 1. cikkben foglaltaktól eltérően tartalmaz. 2. Ugyanez vonatkozik a tulajdon ellen irányuló súlyos bűncselekményt az 1. cikkben foglaltaktól eltérően tartalmazó cselekedetre, ha a bűntett személyeket fenyegető, kollektív veszélyt idézett elő. 3. Ugyanez vonatkozik bármely említett bűncselekmény elkövetésének kísérletére, és olyan személy bűntársként való részvételére, aki e bűncselekmények valamelyikét elköveti vagy elkövetését megkísérli”. Fontos rendelkezést tartalmaz az egyezmény 5. cikke is: „Az Egyezmény egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, miszerint az kiadatásra irányuló kötelezettséget állapít meg, amennyiben a kiadatás céljából megkeresett állam joggal feltételezheti, hogy az 1. illetve 2. cikkben említett bűncselekmény alapján felmerült kiadatási kérelmet a személy faja, vallása, nemzetisége vagy politikai meggyőződése miatti üldözésére vagy megbüntetésére terjesztették elő, illetőleg a személy helyzetét az előbb említett okok bármelyikére tekintettel hátrány érheti”.7 Az egyezmény előírásokat tartalmaz arra az esetre is, amikor a kiadatási kérelemben szereplő elkövető valamelyik szerződő állam területén található és ez az állam nem szolgáltatja ki a tettest a kiadatását kérő állam részére. Az egyezmény 6. és 7. cikkei előírják, hogy a szerződő állam köteles „az igazságszolgáltatás rendje megóvásának megfelelő intézkedéseket tenni az 1. cikkben említett bűncselekmények tekintetében”, valamint „az ügyet mindennemű kivétel és jogtalan késleltetés nélkül a büntetőeljárás 19
