Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 4. szám - Lovassy Tamás: A terrorizmus lekűzdésére irányuló nyugati kollektív jogi erőfeszítések
lefolytatására illetékes hatóságokhoz áttenni”. „E hatóságok határozatukat ugyanolyan módon hozzák meg, mint az említett állam jogszabályai szerint súlyos természetűnek minősülő bűncselekmény esetében”. A 8. cikk kötelezettséget tartalmaz arra vonatkozólag, miszerint „a Szerződő Államok az 1. vagy 2. cikkben említett bűncselekmények vonatkozásában a legszélesebb mértékű kölcsönös támogatást nyújtják egymásnak a büntető ügyekben meghatározott eljárással kapcsolatban”. A 10. cikk rendelkezik a szerződő államok között esetleg felmerülő viták rendezéséről. Az egyezmény értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos mindennemű vitában az e cikkben meghatározott módon felállítandó döntőbíróság ítélkezik, kivéve azt az esetet, ha a békés rendezést az Európa Tanács Büntető Ügyek Európai Bizottsága köreműködésével sikerült elérni. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy az egyezmény általában olyan kérdéseket szabályoz, amelyek a szerződésben részes államok érdekeit közvetlenül érintik. Lehetővé kellett tenni tehát, hogy az Európa Tanács minél több tagállama mielőbb részesévé váljék a multilaterális egyezménynek. Arra az esetre, ha valamelyik tagország saját szempontjainak érvényesítésére — az egyezményhez való csatlakozás mellett — valamely rendelkezés hatályosulásának esetére fenntartással kíván élni, a terrorizmus leküzdéséről szóló európai egyezmény a következőket rendeli: „Az aláírás időpontjában, vagy a ratifikációs, elfogadó, illetőleg helybenhagyó okmányok letétbe helyezésekor bármely állam kijelentheti, hogy fenntartja a kiadatás megtagadásának jogát bármely, az 1. cikkben említett bűncselekmény tekintetében, amely politikai, politikai bűncselekménnyel kapcsolatban álló vagy politikai indítékoktól vezérelt bűncselekmény, magára vállalva azt a kötelezettséget, hogy a bűncselekmény jellegének értékelésekor kellőképpen figyelembe veszi a bűncselekmény különösen súlyos vonatkozásait, ide értve: (a) amennyiben az személyek életét, testi épségét vagy szabadságát fenyegető kollektív veszélyt idézett elő; vagy (b) amennyiben szándékon kívül álló, más személyekre is kihatással volt; vagy (c) amennyiben kegyetlen vagy aljas eszközöket használtak fel a bűncselekmény elkövetéséhez”.8 Svédország fenntartással élt az egyezmény 13. cikkének megfelelően. Fenntartja a kiadatás megtagadásának a jogát az 1. cikkben említett bármely bűncselekménnyel kapcsolatosan, amelyet politikai jellegűnek tekint. Az egyezményt már közvetlenül elfogadása után széles körben és hevesen támadták.9 Ezek a támadások főleg a kiadatás és a menedékjog közötti kapcsolatra összpontosultak és elsősorban Franciaországban ütöttek meg rendkívül éles hangot.10 Itt 23 szervezet még bizottságot is felállított a „menedékjog megmentésére”. Az egyezmény híveinek álláspontja szerint a terrorizmus leküzdéséről szóló európai egyezmény 5. cikke megfelelően védelmezi a menedékjogot. Ennek alátámasztására hangsúlyozzák, hogy mivel az egyezménynek kizárólag az Európa Tanács tagállamai lehetnek részesei, ilyen jellegű összeütközések veszélye nem látszik valószínűnek, s egyébként is, valamennyi tagországra nézve érvényesek a Menekültek jogállásáról 20
