Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Biondi, Jean-Pierre: A harmadik szocializmus. Esszé a szocializmusról és a "harmadik világról"
vetett csatornákon — kölcsönök visszafizetése, a nyersanyagok árának megállapítása, a technológiatranszfer költségei, a felhalmozódó tőkék és szakemberek külföldre vitele stb. — fizetik meg. Amint valamelyik fejlődő ország nyersanyagaiért magasabb árat követel, vagy államosítani akarja a „segítséget nyújtó” monopóliumot, a harsány méltatlankodásnak nyomatékot kölcsönöz a katonai beavatkozással való fenyegetés. Ebben a rendszerben a segélyek inkább a dominancia fenntartásának „kényelmesebb és kevésbé költséges” formái. Egyetlen adat illusztrálásként: az AID (Agence Internationale pour le Développement) alapjaiból származó segélyek 93%-át — az előírásoknak megfelelően — az Egyesült Államokban költik el a segélyben részesített országok. Az imperializmus a könyv szerint négy területen zsákmányolja ki a fejlődő országokat. 1. A cserearányok hátrányos rendszerén keresztül. A nyersanyagok és a mezőgazdasági termékek árai messze elmaradnak az ipari eredetű termékek árai mögött. 1972 után a helyzet némileg javult. A szerző itt tárgyalja a fejlődő országokba irányuló tőkebefektetések és a haszon repatriálásának kérdését is. ENSZ- statisztikák szerint a multinacionális vállalatok 1970-ben Afrikában 270 millió dollárt fektettek be, és 996 milliót vittek ki. Ázsiában ezek az adatok: 200 millió és 2400 millió, Latin-Amerikában: 900 millió és 2900 millió dollár. 2. A fejlett országok két- és többoldalú segélypolitikája gyakorlatilag a neokolonializ- mus stabilizálódását segíti elő. Az UNCTAD 1964-es genfi, majd az 1968-as új-delhi konferenciáján a fejlett országoktól bruttó nemzeti össztermékük évi 1%-át kérték segélyként a fejlődő országok. A tényleges segélyek aránya azóta sem haladta meg a 0,7%-ot, sőt reálértékben (figyelembe véve az inflációt) a fejlett országok lakosonként számított segélye 1964 és 1975 között 20%-kal csökkent. A volt gyarmattartó hatalmak egyes zónákat (volt gyarmataikat) saját „vadászterületüknek” tartanak, mint pl. az USA Latin-Amerikát, Franciaország Nyugat-Afrikát. 3. A hátrányos helyzetet konzerválja továbbá, hogy a fejlődő országoknak nyújtott segítség jelentős része katonai segély. A fejlődő országok maguk is gyors ütemben növelik fegyverkezési kiadásaikat, 1970 óta évenként mintegy 15%-kal. Ezek az összegek természetesen a termelő szférákból vonódnak el. 4. A brain drain következtében az elmúlt 15 év folyamán 300 ezer felsőfokú végzettségű, illetve tudományos fokozattal rendelkező szakember hagyta el a fejlődő országokat, hogy a fejlett ipari országokba menjen dolgozni. A brain drain akadályozza a helyi igényekhez alkalmazkodó értelmiségi réteg kialakulását. A nyugati baloldali mozgalmak feladatát Biondi abban látja, hogy saját országaikban ráébresszék a közvéleményt felelősségére. Jellemző, írja, hogy Franciaországban például a fejlődő országokkal foglalkozó államtitkárság költségvetése 1974-ben tízszer kevesebb volt, mint amennyit lóversenyre költöttek. A baloldali mozgalmaknak a fejlődő országokról alkotott felfogásukat is át kell alakítaniuk, amelyet a szerző szerint jelenleg a „neopaternalizmussal színezett euroszocializ- mus” jellemez. Ezért úgy véli, hogy a baloldal szavahihetősége a fejlődő országokban csökken, pedig a baloldalnak történelmi feladata, hogy részt vegyen a politikai dekolonializá- ció után a gazdasági és kulturális dekoloniali- zációban is. Ma ugyanis világos, hogy a „harmadik világ”-beli fejlődés specifikuma nem reakciós érv az európai mintájú szocializmus bevezetése ellen, hanem a szocializmus felé való haladás kulcsa. A „harmadik világ” népei és vezetői előtt a következő nagy kérdés áll: „Ezek a prekapita- lista társadalmak megkerülhetik-e a nemzetipolgári szakaszt, vagy kénytelenek követni kivétel nélkül az osztálynélküli társadalom felé vezető út minden teker vényét? Képesek-e a részben vagy egészében törzsi és feudális társadalomról áttérni a szocializmusra anélkül, hogy megteremtsék az anyagi alapokat, vagyis a tőke előzetes felhalmozását?” (75. 1.) Biondi válasza lényegében Amilcar Cabral gondolatainak parafrázisa: a fejlődés jelenlegi szakaszában a nemzet-államok építése a perspektíva. A szerző által „burzsoá szakasznak” nevezett fejlődési periódus centru159
