Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Delbrück, Jost - Ropers, Norbert - Zelentin, Gerda: Zöldkönyv az EBEÉ utóhatásairól
Ropers véleménye szerint a meglehetősen sokrétegű nyugati elképzeléseket a békés változás koncepciójában lehet összefoglalni, amely alig tagadhatóan a szocialista országokkal szembeni „dinamikus összeurópai fellazításra” irányul. Az EBEÉ biztonságpolitikai kérdéseinek katonai aspektusát nagy részletességgel Wolf Graf von Baudissin „Bizalomépítő intézkedések mint a kooperatív fegyverkezésirányítás eszköze”, valamint Wolfgang Heisenberg „Katonai magatartási szabályok: politikai hatásaik és viszonyaik a fegyverkezésellenőrzéshez” című tanulmánya tárgyalja. Baudissin leszögezi, hogy csak a stratégiai stabilitás fenntartása és optimalizálása lehet a dinamikus enyhülési folyamat fenntartásának előfeltétele. A nukleáris fegyverek megjelenésével a háború elvesztette „politikai racionalitását”, és a szerző szerint a konfrontáció jegyében a biztonságpolitika a háború puszta megelőzésére szolgált. Ennek az időszaknak a fő katonapolitikai stratégiája az egyoldalú, majd a kölcsönös elrettentés volt. Ám az enyhülési folyamat megindulásával — fejtegeti Baudissin — a biztonságpolitika funkciója megváltozott: az enyhülés feltételei között sokkal inkább a „válságstabilitás útján történő békebiztosításról” van szó, azaz sokkal inkább a „kooperatív gondolkodásról” a nem szándékolt, mind a két felet veszélyeztető eszkalációval szemben, semmint a másik fél agresz- sziójával szembeni konfrontációs elrettentésről. Mindezzel — vonja le következtetését a szerző — a katonai elem elvesztette biztonság- politikai monopolhelyzetét, és több más elem mellett a válság-igazgatás eszközévé vált. Ily módon a kooperatív fegyverkezés-irányítás került előtérbe, amely ugyan Baudissin értelmezésében fenntartja a kölcsönös elrettentést, ám a két oldal fegyverkezési dinamikáját közös biztonságpolitikai ellenőrzés alá vonja. Heisenberg és Baudissin egy racionális fegyverkezés-ellenőrzési koncepció mellett foglal állást, amelynek hosszú távú perspektívát kell tartalmaznia az elrettentési rendszerek túl- haladására, anélkül azonban, hogy rövid távon destabilizálódáshoz vezetne. A hatékony kooperatív fegyverkezésirányítást azonban számos tényező hátráltatja. A legfontosabb nehézségeket Heisenberg és Baudissin abban látja, hogy a stratégiai stabilitás számára célul tűzött katonai potenciálok egyensúlya alig rögzíthető, a potenciálok csökkentése ugyanakkor annál nehezebb, minél aszimmetrikusab- bak az erőviszonyok. További nehézséget jelent a katonai potenciálok és stratégiák hiányzó áttekinthetősége. Végül a fegyvertechnikai újítások a megállapodásokat — így a kooperatív fegyverkezésirányítás eddig érvényes fogalmait és eljárásait — érvénytelenné teszik, mielőtt azok hatályba lépnek. Ezt a tendenciát — tegyük hozzá — alig tagadhatjuk, hiszen a Carter-kormányzat jelenlegi fegyverkezési programja mindinkább bővíti azt a „szürkeövezetet”, amely a SALT-tárgyalások és a közép-európai haderőcsökkentési tárgyalások tematikája között helyezkedik el. Miképpen szüntethetők meg ezek a nehézségek? Heisenberg szerint a hátráltató tényezők csak akkor küszöbölhetők ki, ha az érdekelt felek nemcsak a katonai eszközökről, hanem az eszközök alkalmazására vonatkozó magatartási módokról is megértésre jutnak. Ennek megfelelően Heisenberg kelet—nyugati összefüggésben olyan „katonai magatartási szabályok” bevezetéséről beszél, amelyek a puszta szándéknyilatkozatokkal ellentétben nagyobb esélyt nyújtanak az ellenfél magatartásának helyes értelmezésére, így a hatékony fegyverkezés-ellenőrzési politikára. Baudissin a bizalomépítő intézkedések rendszerének további kiépítését javasolja, kezdve a bejelentésköteles hadgyakorlatok nagyságrendjének csökkentésétől egészen a hadgyakorlatok differenciáltabb áttekinthetőségéig. Szerinte a bizalomépítő intézkedések továbbfejlesztésével az általános európai biztonság érdekében az ellenőrzés alá vont országoknak jobban el kell viselniük szuverenitásuk ezzel összefüggő csökkenését. Baudissin szerint az I. „kosár” bizalomépítő intézkedései hozzájárulnak az európai helyzet stabilizálásához, valamint az agresszív cselekedetek politikaimorális küszöbét jelentősen megemelik. Baudissin szerint azonban a kooperatív fegyverkezésirányítás csak akkor lesz hatékony, ha a bizalomépítő intézkedések rendszere tovább épül, s mindinkább rutinná válik. A szerzők 153
