Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - Delbrück, Jost - Ropers, Norbert - Zelentin, Gerda: Zöldkönyv az EBEÉ utóhatásairól
fogalmazott és elfogadott platformjának tekinti, amely a belpolitikai stabilizáció funkcióját látja el. Jahn elemzése ily módon nem csupán a nemzetközi kapcsolatok Helsinkivel meggyorsult demokratizálódási folyamatát vonja kétségbe a maga sokrétű hatásával, hanem potenciálisan a két világrendszer meghatározó szerepét is, és a társadalmi változásokhoz való viszonyban a Szovjetunió és az Egyesült Államok állítólagos funkcionális érdekközösségéről beszél. Winrich Kühne „Az EBEÉ Zárónyilatkozata: a magatartási szabályok jelentőségéről, magyarázatáról és alkalmazásáról a kelet—nyugati kapcsolatokban” című tanulmányában a rendszerközi magatartási szabályok értelmezését a növekvő ambivalencia problémájával kapcsolja össze. Szerinte az enyhüléspolitika kelet—nyugati kapcsolataiban az ambivalencia, azaz a kooperatív és az antagonisztikus elemek keveredése alapvető problémává vált. Kühne szerint a katonai potenciálok és az ideológiai antagonizmusok az EBEÉ után is érintetlenek maradtak. A két-és sokoldalú kelet—nyugati együttműködés ellenére a bizonytalanság nem csökkent, sőt az egyik fél biztonsági szükséglete növekvő mértékben a másik fél fenyege- tettségi érzésévé vált. Ebben az összefüggésben Kühne arra mutat rá, hogy a Zárónyilatkozat államközi magatartási szabályaiban kifejezésre jutó „konszenzus-struktúráknak” ambivalencia- és konfliktuscsökkentő, illetve konfliktus-szabályozó hatása van. Mindemellett Kühne hangsúlyozza, hogy az I. „kosár” magatartási szabályainak kodifikálásával a kelet—nyugati kapcsolatok ambivalenciáj a nem tűnik el, csak az érintett felek számára jobban ellenőrizhető. Sőt, a tanulmány szerzője a Zárónyilatkozatnak sajátos „mérték-funkciót” tulajdonit az „enyhülés-, illetve az együttmű- ködés-konform magatartás” értékelésére, jóllehet ez a „mérték” egymástól eltérő enyhüléspolitikai koncepciók alapján, a „nemzeti és a rendszerérdekek kompromisszumos kiegyensúlyozásával” jött létre. A Zárónyilatkozat enyhüléspolitikai szempontból adekvát magyarázata érdekében Kühne arra hívja fel a figyelmet, hogy a magatartási szabályok politikai, katonai és társadalmi területeiről az antagonizmust korlátozó elemeket kell kiemelni, hogy megtalálják a közös normatív jegyeket. így az EBEÉ közös vagy kölcsönös érdekeket visszatükröző olyan területei, mint a konfliktusok és a válság megoldásában való együttműködés, a gazdasági—műszaki kooperáció, materiális kiindulópontokat alkotnak a konfliktus-korlátozásra és az együttműködésre vonatkozó konszenzus-alkotás számára. (146. 1.) Mindez lehetővé teszi — szögezi le Kühne —, hogy egy kooperatív tanulási folyamatban az eltérő célkitűzéseket és várakozásokat „csomagtervek” és a „trade-off” útján politikai szempontból kompromisszumképessé tegyék és közös magatartási szabályokká alakítsák. A Zárónyilatkozat jogi minőségének kérdésében Kühne tanulmánya mellett Joachim Schütz „Az EBEÉ Zárónyilatkozatának alkalmazási problémái nemzetközi jogi szempontból” c. munkája, valamint Ropers már említett zárótanulmánya sajátos kettősséget fogalmaz meg. Az elemzések szerint a Zárónyilatkozat „nem jogi norma-komplexum”, ahogy a konferencia résztvevői sem nemzetközi jogi érvényű szerződésként vagy „összeurópai törvényrendszerként” fogadták el. Ennek ellenére a Zárónyilatkozatnak mégis jelentős politikai kötelező ereje van, sőt a nemzetközi szokásjog egyik legfontosabb forrásává válhat. Ebben a felfogásban a Zárónyilatkozatnak éppen nem kötelező jogi jellege biztosít sajátos funkciót az államközi kapcsolatok meghatározott helyzeteiben. A Zárónyilatkozat Kühne és Schütz szerint sem tekinthető nemzetközi jogi érvényű dokumentumnak, de nemzetközi jogi értelemben irrelevánsnak sem mondható. Schütz szerint a záróokmány helye abban az „átmeneti övezetben” van, amelyben „az állami magatartási és norma-elképzelések jogi normákká sűrűsödnek”. (165. 1.) Ilyen értelemben Schütz a Zárónyilatkozatot jogi minősége szerint in statu nascendi nemzetközi jogi normának nevezi. Kühne és Schütz véleménye megegyezik abban, hogy a változatlanul eltérő enyhülés politikai koncepciók következtében a záróokmány egységes értelmezésére nincsen elégséges alap. A szocialista országok enyhüléspolitikai koncepciójának alapjául a békés koeg- zisztencia elmélete szolgál. Ezzel szemben 152
