Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - A szocialista országok egységének megszilárdítása
tekintve tartalmilag egybeesnek a nemzetközi érdekekkel, de a nemzeti érdekekben mindig van valamilyen specifikus. A nemzetközi érdekek tartalmukra nézve a szocialista országok olyan közös érdekei, amelyek magukban foglalják a szocializmus nemzetközi pozícióinak erősítését, a kedvező körülmények biztosítását a forradalmi munkásmozgalom számára. A nemzetközi érdek történelmi kategória, tartalma nem azonos minden történelmi szakaszban; s természetesen osztályjellegű kategória — a munkásosztály érdekei determinálják. A nemzetközi érdekek magvát a szocialista országok általános, tartós, alapvető érdekei alkotják, amelyek azonosak az egyes szocialista országok nemzeti-állami érdekeinek lényegével. A szocialista országokat tehát minden különbözőség ellenére érdekközösség köti össze, amely tendenciájában a nemzetek közötti antagonizmusok felszámolásának irányába mutat. A nemzetközi érdekek érvényesítésének illusztrálásaként a könyv foglalkozik a szocialista gazdasági integrációval. A KGST-ben folyó együttműködést, a nemzetközi érdekek érvényesítésének fogja fel, melyeket nem azonosít sem az egyes szocialista országok nemzeti-állami érdekeivel, sem a szocialista világrendszer egészének érdekeivel. Ebben az esetben az integrálódó országok kollektív érdekeiről van szó, amelyek a termelés terén az optimális szakosodásra és a sokoldalú együttműködésre irányulnak. A szocialista világrendszer nemzetközi érdekei a szerzők szerint magukban foglalják a kommunizmus mint nemzetközi társadalmipolitikai mozgalom erőinek érdekeit is. Ez a nemzetközi érdekek legszélesebb területe. Az elemzés felhívja a figyelmet arra a módszertanilag jelentős követelményre, hogy a nemzetközi érdekek egyes területeit nem szabad abszolút egységként, különálló entitásként kezelni, sem egymással mereven szembeállítani. A könyv külön fejezetet szentel a nemzeti- állami és nemzetközi érdekek egyeztetése kérdéseinek (4. fejezet). Ebben a részben is vázolják a problémakör megközelítésének változásait a szovjet politikai-ideológiai irodalomban. A hatvanas évektől kezdve számos szovjet elemzés foglalkozik (például P. N. Fedoszejev, A. P. Butenko munkái) a szocializmus fejlődésének ellentmondásaival, amelyek rámutatnak a nemzeti és a nemzetközi érdekek között feszülő ellentmondásokra is. Mindinkább háttérbe szorulnak azok a megközelítések, amelyek a szocialista országok közötti ellentmondásokat csupán nemkívánatos szubjektív torzulásokként aposztrofálták; a hangsúly mindinkább az ellentmondások objektív természetének vizsgálatára helyeződik. Különösen sok munka foglalkozott a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetésével a külpolitikai gyakorlatban. Többen rámutattak, hogy nem egyszerűen a nemzeti érdek nemzetközinek való alárendeléséről van szó, hanem a kölcsönös kapcsolatok bonyolult problémáinak feltérképezéséről és e problémák gyakorlati megoldásáról. A szerzők nem becsülik le a szubjektív tényezők szerepét. A nemzeti és a nemzetközi érdekek optimális egyeztetésének szükségességére hívják fel a figyelmet minden konkrét esetben. Sirjajev óva int a gazdasági-földrajzi tényezők mint érdekképző tényezők szerepének eltúlzásától, s emlékeztet arra, hogy a népgazdasági struktúrák egymástól való mechanikus függőségéből veszélyek adódhatnak. A könyv helyteleníti, hogy számos szakiró — ha a szocialista országokról van szó — gyakran az általános demokratikus elveket szocialista elvekként értelmezi. „Az általános demokratikus elvek nem elegendőek arra, hogy megragadják a szocialista országok közötti kapcsolatok teljes tartalmát, minden oldalát. Ezek ugyanis csak azokat az elveket tartalmazzák, amelyekre minden államnak építenie kell az államok közötti kapcsolatait.” (127. 1.) A nemzeti és nemzetközi viszonyának vizsgálatakor az elemzés a szocialista világrend- szer alapvető ellentmondásának meghatározásából indul ki. Ez a könyv szerint egyrészt a termelőerők és a termelés növekvő interna- cionalizálódása, másrészt a gazdasági, társadalmi szervezet nemzeti-állami jellege, a termelési eszközök nemzeti-állami tulajdona között meglevő ellentmondás. Ez az ellentmondás a fejlődés minden területén szükségképpen megnyilvánul. Megoldása csak a szocialista 146
