Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - KÖNYVEKRŐL - A szocialista országok egységének megszilárdítása
világrendszertől az emberiség magasabb létformáira való átmenet folyamatában történhet meg. Bár a nemzeti és az intemacionális ellentmondásainak megoldása a jövő kérdése, egyeztetésük és harmonikus összeolvasztásuk — mint a könyv hangsúlyozza — a jelen aktuális feladata. Részletesebben olvashatunk a nemzetiállami érdekek és a nemzetközi érdekek egyeztetésének kérdéseiről a szocialista gazdasági integráció fejlődésével kapcsolatban. A felvetődő ellentmondások jó része — nem említve a rendkívül fontos szubjektív tényezőket — az egyes integrálódó országok különböző gazdasági fejlettségéből, eltérő lehetőségeiből adódik. Az elemzés utal rá, hogy ezek a fejlődésbeli különbségek különböző megközelítéseket hoznak felszínre az egyes országokban a szakosodás és együttműködés bizonyos területein. A gazdasági kiegyenlítődés folyamatában ezek az ellentmondások megoldódhatnak. Maga az integráció is a kiegyenlítődés irányába hat. Ütközhetnek a nemzetiállami érdekek a természeti erőforrások egyenlőtlen megoszlása következtében is, de ezek az egyenlőtlenségek kiküszöbölhetők olyan együttes erőfeszítésekkel és intézkedésekkel, amelyeket a KGST Komplex Programja már korábban előirányzott. A szerzők hangsúlyozzák, hogy a KGST fejlődésében a nemzeti és az intemacionális érdekek egyeztetésének kérdése szorosan összefügg a szervezet működési mechanizmusának tökéletesítésével, a mikro- és makroszintek közötti optimális arányok meghatározásával. Az érdekek egyeztetése kapcsán kitér a könyv a probléma elvi oldalaira is. Kiemelt jelentőséget tulajdonít a szocialista internacionalizmusnak, amely az elemzés szerint összefonódik az egyenjogúság, a függetlenség és szuverenitás demokratikus elveivel. A szocialista internacionalizmus két területére hívja fel a figyelmet: az egyik a szocialista országok külpolitikai kapcsolatainak rendszerét öleli fel és az egyes országok külpolitikai irányvonalainak egyeztetését tételezi fel; a másik aspektus a szocialista országok egymás közötti kapcsolatainak egésze. A könyv kidomborítja, hogy veszélyes mind a nemzeti-állami érdekek abszolutizálása, mind pedig a nemzetközi érdekeké, mert az előbbi nacionalizmushoz, az utóbbi pedig a vezető pártok tömegbázisának elvesztéséhez vezethet. A meghatározó a nemzetközi érdek, amelynek primátusát nem lehet elvitatni. A könyv utolsó (5.) fejezetében a szerzők a burásod megközelítések bírálatára vállalkoznak. Rámutatnak, hogy az utóbbi években a polgári ideológia és propaganda fő célja a szocialista országok közötti ellentétek és ellentmondások kiélezése, egységük hatékonyságának meggyengítése. A polgári szerzők (A. Korbonszkij, R. Löwenthal, T. Schreiber, R. Remington és mások) állításaival ellentétben a szocialista világrendszer növekedésének és erősödésének tényeire hívják fel a figyelmet. Tipikusnak tartják F. Fejtő ama állítását, amely szerint „a Szovjetunió az internacionalizmust csupán saját hegemonisztikus érdekeinek spanyolfalául használja”. Az ilyen érvelése abból az elvi alapállásból következnek, hogy a polgári szerzők a szocialista világrendszer vizsgálatában csak a nemzeti-állami érdekeket ismerik el objektíve létezőknek, de tagadják a szocializmus nemzetközi érdekeinek létezését. A polgári szerzők nem ismerik el a szocializmus magasabbrendűségét, s úgy tartják, hogy a szocialista társadalom törvényszerűségeiből nem következnek minőségileg új nemzetközi kapcsolatok. Ezek az elvi különbségek természetesen nem hidalhatok át. A szerzői kollektíva a nemzeti-állami érdekek és a nemzetközi érdekek egyeztetésének problematikája kapcsán igen lényeges politikai-ideológiai dilemmákra mutatott rá, amelyek a marxista kutatók széles táborát foglalkoztatják. Külön érdemük, hogy olyan kérdéseket is felvetettek, amelyekben még nem alakult ki egységes vélemény. Ez lehet az oka annak, hogy a könyv néhány kérdésben nem jutott el a konkrétság magasabb fokáig. A kutatók nyilván azért sem kerítettek sort a politikai problémák mélyebb analízisére, nehogy a szocialista országok között meglevő ellentétek vagy ellentmondások vizsgálata során megsértsék a nemzeti-specifikus érdekekből táplálkozó politikai meggyőződéseket. Kár, hogy a vizsgált kérdések polgári megközelítéseinek részletes bírálata mellett egyál147
