Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - VITA - Palánkai Tibor: A gazdasági erőviszonyok értelmezése és szerepe a nemzetközi erőviszonyok rendszerében
ciálja és fejlettsége azonban korlátozott, katonai szerepe ezért másodrangú, attól függetlenül, hogy birtokában van-e a legkorszerűbb haditechnikának. A gazdasági erő közvetlen érvényesítéseként fogható fel más országok erőforrásainak, ágazatainak vág/ piacainak birtokbavétele. Ennek klasszikus példája a gyarmatosítás volt, de a tőkés világgazdaságra ma is jellemzőek a függés változatos formái (közvetlen gazdasági, külkereskedelmi, pénzügyi, műszaki stb. függés). A gazdasági erőt érvényesíteni lehet gazdasági ráhatás, nyomás, segélyekkel való manőverezés, vagy különféle gazdaságpolitikai eszközökkel való retorzió révén is. A gazdaságpolitika különféle eszközei ilyen szempontból széles lehetőségeket nyújtanak. A célok természetesen nemcsak gazdaságiak lehetnek, hanem katonai és politikai megfontolások is meghúzódhatnak mögöttük. Nyilván közvetlen kapcsolat van az országok gazdasági ereje és segélynyújtó képessége között, aminek a világpolitikai jelentősége az utóbbi időben megnőtt, s a két rendszer közötti harcban tovább növekszik. Megjegyzendő, hogy a segélyezési képességet nem pusztán a gazdasági erő határozza meg, hanem végső soron az adott gazdaságban képezhető tartalékok, többletek. A szükséges támogatások szerkezetét természetesen elsődlegesen az adott világpolitikai helyzet határozza meg. A gyarmati felszabadító mozgalmak számára a haladó erők természetesen elsősorban katonai jellegű segélyeket nyújtottak. A békés építés időszakában a haladó rendszerek támogatása már a gazdaságfejlesztéshez és az életszínvonal emeléséhez elengedhetetlen javak és — a fejletlen országok számára sokszor alapvető politikai kérdésként — az élelmiszerek szállítása. Ez a segélyezés szempontjából új követelményeket támaszt és más gazdaságpolitikát igényel, aminek belső következményei is vannak. Ami a katonai segélyeket illeti, a fegyverzetek elavulásával és a gyors technikai fejlődéssel ezen a területen szinte automatikusan keletkeznek fölöslegek. Nem ez a helyzet a beruházási és fogyasztási cikkek terén: itt tudatos tartalék- képzésre van szükség annak érdekében, hogy a belső ellátást és a haladó erők támogatásának nemzetközi kötelezettségét össze lehessen egyeztetni. S ez már nem kizárólag a gazdasági erő kérdése, hiszen például a tervgazdálkodás bővíti a lehetőségeket, növeli a mozgásteret. A gazdasági erő érvényesítésének tekinthetők bizonyos demonstratív hatások is, amelyekben az ország vagy országok gazdasági vonzereje fejeződik ki. E hatások is összetettek, származhatnak közvetlenül a gazdasági erő megnyilatkozásából, gazdasági dinamizmusból, az ellátás kiegyensúlyozottságából stb. A demonstratív hatásoknak a két rendszer közötti békés gazdasági verseny szempontjából nagy jelentőséget kell tulaj donítanunk. A polgári közgazdászok viszonylag széles körben foglalkoznak a gazdasági erő érvényesítésének hatékonyságával is. Különösen a piaci erők vonatkozásában vizsgálják az erőalkalmazás költségeit, az elérhető előnyöket és ezek arányát (J. Harsányi, Slichter stb.). Ide sorolható a nemzetközi segélyek hatékonyságának az elemzése is. Széles körben használják a matematikai modelleket és a szimulációs játékokat. Ezzel kapcsolatban külön említést kell tenni az ún. tárgyalási játékokról (bargaining power games), amelyek az erőérvényesítés módszereit próbálják optimalizálni. 90
