Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - VITA - Palánkai Tibor: A gazdasági erőviszonyok értelmezése és szerepe a nemzetközi erőviszonyok rendszerében
A gazdasági erőviszonyok szerepe a nemzetközi helyzet alakításában elsősorban a két szemben álló társadalmi rendszer küzdelméhez kapcsolódik. Az utóbbi évtizedekben a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus javára való gyors eltolódása volt tapasztalható. Ebben mindenekelőtt a szocializmus társadalmi-gazdasági fölénye fejeződött ki, de szerepe volt a tőkés világrendszer belső meggyengülésének is, különösen a gyarmati rendszerek felbomlása következtében. Az utóbbi időben a két rendszer közötti erőviszonyok sajátos kiegyenlítődése következett be, ami lehetővé tette a békés egymás mellett élést. Ilyen szempontból elsődleges jelentősége volt a katonai erők kiegyenlítődésének, ami politikai vonatkozásban is egyensúlyhelyzetet teremtett. Az ideológiai harcban véleményem szerint a szocializmus fölényben van, még ha ezt nem is mindig tudjuk kihasználni és érvényesíteni. Kedvezőtlenebbek viszont pozícióink gazdasági téren, gazdasági erőnk és fejlettségünk vonatkozásában egyaránt. Ez több területen is megmutatkozik. A szocialista világrendszerre jut ma már a világtermelésnek több mint egyharmada, a világkereskedelemben azonban csak alig több mint 10%-kal részesedünk, s nem megfelelő a világpiaci versenyképességünk. A szocialista országok gazdasága — eltérő mértékben ugyan, de — függ a világ- gazdaságtól. Az utóbbi évek azt bizonyították, hogy a tőkés világgazdaság negatív hatásai nehézségeket okoztak szocialista országoknak is. Nem tudjuk függetleníteni magunkat a tőkés világpiactól, beleértve annak mechanizmusait is. Elég ha csak arra utalunk, hogy még az egymás közötti kereskedelmi kapcsolatainkat, a szocialista világ- gazdaság működését is jelentős részben a tőkés világpiaci árakra kényszerülünk építeni. Nem kielégítő a részvételünk a különböző nemzetközi gazdasági szervezetekben, s természetesen ezek fejlődésére és működésére ilyen körülmények között nem tudunk megfelelő befolyást gyakorolni. A szocialista országok a békés egymás mellett élést és versenyt tekintik a nemzetközi osztályharc kedvező, előnyös formájának. Arra törekednek, hogy a világháborút elkerüljük, a két rendszer harcából a katonai megoldást kiküszöböljük. Ez aláhúzza a gazdasági verseny döntő jelentőségét a két rendszer közötti osztályharc megvívásában és eldöntésében. A gazdasági erőviszonyoknak a szocialista országokra nézve kedvező megváltoztatása ezért a jövőben elsőrendű feladat. A nemzetközi erőviszonyok gyors változásai a két rendszer között, valamint azokon belül messzemenően hatottak a világgazdaság fejlődésére, működésére és intézmény- rendszerére. A világgazdaság helyzetét és arculatát mindig nagyban meghatározza a nemzetközi erőviszonyok szerkezete. Ebben az összefüggésben a polgári közgazdászok különösen az ún. domináns gazdaságok szerepére hívják fel a figyelmet.4 Eszerint az ún. domináns gazdaságok vagy kulcsországok egy-egy időszakban gazdasági erejük és fejlettségük alapján meghatározó vagy lényeges befolyásoló szerepet játszhatnak a strukturális fejlődésre, a világgazdaság mechanizmusaira és a nemzeti jövedelmek nemzetközi elosztására. Ilyen domináns gazdaság volt a XIX. században Nagy-Britannia, amely mint az ipari forradalom hazája más országok számára is megmutatta az ipari fejlődés 91
