Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - VITA - Palánkai Tibor: A gazdasági erőviszonyok értelmezése és szerepe a nemzetközi erőviszonyok rendszerében
s egyben olyan hatalmi szerkezetet hoz létre, amely kívül esik a polgári demokrácia adta ellenőrzési lehetőségeken. Az erőforrások össztársadalmi érdeknek megfelelő ésszerű koncentrációja és mobilizációja azonban magántőkés viszonyok között nem lehetséges. A társadalmi viszonyoknak ilyen összefüggésében is meghatározó szerepük van. A szocialista tervgazdaság lehetőségeit ilyen vonatkozásban is szükséges hangsúlyozni. A nemzetközi erőviszonyok alakulása szempontjából az utóbbi évtizedekben megnőtt a nemzetközi integráció szerepe. Az integráció mint a termelőerők kihasználásának javítása és társadalmi termelőerő-teremtés a kooperáción és specializáción keresztül a gazdasági hatékonyság növelésének a forrása. Az integrációhoz mind a KGST-ben, mind az EGK-ban a kollektív fellépés, a politikai egység fokozásának a törekvése kapcsolódik, amely különösen Európában a következő időszakban az erőviszonyok alakulásának és elemzésének fontos tényezője lehet. Külön kell foglalkozni a gazdasági erő és a fejlettségi színvonal összefüggésével. A kettő semmiképpen sem tévesztendő össze. A fejlettség mérésére nem a potenciálmutatókat, hanem általában az egy főre jutó termelés és a termelékenység mutatóit használják. A gazdasági erő ugyanakkor nem választható el a fejlettségtől, hiszen nyilvánvaló, hogy azonos gazdasági potenciálok mellett a fejlettebb van előnyösebb helyzetben. Ez az előny közvetlenül is érvényre juthat a katonai fölényszerzésnél vagy a külgazdasági pozíciók alakulásánál is. A békés gazdasági versenyben a gazdasági potenciálok kiegyenlítésének és a fejlettségben való felzárkózásának egyaránt alapvető jelentősége van. Az utóbbi évtizedeket a nemzetközi erőviszonyok változásának felgyorsulása jellemezte. Ez a világban bekövetkezett társadalmi változásokból, valamint a tudományos és technikai forradalomból fakadt. A második világháborút követően a tőkés világgazdaságot is a viszonylag gyors gazdasági növekedés jellemezte, amely — úgy tűnik — csak az utóbbi években (1974—75-ös világgazdasági válság) tört meg. A gazdasági növekedés az adott gazdasági erők dinamizmusát fejezi ki, a gazdaság „életereje” megnyilvánulásának is tekinthető. A gazdaság dinamizmusa történelmi távlatban meghatározza az erőviszonyok alakulásának irányát és várható tartalmát. A szocialista világgazdaság gyorsabb növekedése ebben az összefüggésben stratégiai jelentőségű. A gazdasági erők érvényesítése, az erőviszonyok változásának érvényre juttatása többféleképpen lehetséges: közvetlenül vagy közvetve, aktív vagy passzív módon. A gazdasági erőviszonyok érvényesítése elvezet az erőviszonyok egyéb összetevőivel való összefüggésekhez is. A gazdasági erőt közvetlenül és aktívan érvényesíteni lehet, mint a fegyverkezés alapját, s ezen keresztül változnak a katonai erőviszonyok. A fegyverkezés és a gazdasági potenciál alakulása között természetesen nincs automatikus összefüggés, hiszen az előbbi nagyban függa nemzetközi politikai helyzettől és az országok uralkodó osztályának törekvéseitől. Mindamellett az objektív tényezőket lehetetlen figyelmen kívül hagyni. A jelenlegi kínai vezetés nagyhatalmi törekvéseihez például nem fér kétség. Kína mintegy 900 millió lakosával bizonyos mértékig már ma is nagyhatalom. Gazdasági poten89
