Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Haraszti György: A világűrjog néhány időszerű kérdéséről
terséges holdak segítségével történő közvetlen televíziós adásokkal kapcsolatban az egyes államoktól elvár. Végül a szabályozásra váró legidőszerűbb kérdések között szólnunk kell a világűrből történő távérzékelésről. Köztudomású, hogy a kozmikus térségből olyan földi jelenségeket is meg lehet figyelni, amelyeket közvetlenül a Földön vagy a légitérből nem. A kozmikus távérzékelés nagy jelentőségű többek között a környezetvédelem, a természeti katasztrófák megelőzése, a meteorológiai előrejelzések tökéletesítése, a termésbecslések megbízhatóságának fokozása szempontjából. Különleges gyakorlati jelentősége van a Föld mélyében rejlő ásványi kincsek felderítésénél. Az állam által saját területére vonatkozólag végzett távérzékelése természetesen nem szorul nemzetközi szabályozásra, de más a helyzet akkor, ha valamely állam által felbocsátott mesterséges bolygó más államok területe felett végez távérzékelést. Az első kérdés, amely válaszra vár: megengedett-e a nemzetközi jog értelmében a más államok területére irányított távérzékelés. A világűrszerződésben hiába keresünk egyértelmű választ. A szerződés II. cikke csupán annyit állapít meg, hogy „a világűrt valamennyi állam az egyenlőség alapján és a nemzetközi joggal összhangban minden megkülönböztetés nélkül szabadon kutathatja és használhatja”. AIII. cikk szintén kimondja, hogy az államok a világűr kutatására és felhasználására irányuló tevékenységüket a nemzetközi joggal összhangban folytatják, és hangsúlyozza, hogy ennek megfelelően ezt a tevékenységet egyúttal az ENSZ Alapokmányával összhangban kell végezni. Az idézett rendelkezésekből szorosan véve csak az következik, hogy magának a világűrnek a kutatása és felhasználása minden állam számára nyitva áll, de ez még nem jelenti azt, hogy a világűrt olyan földi célzatú tevékenységre is szabad felhasználni, amely a nemzetközi jog szabályaival nincs összhangban. Ennek megfelelően arra a következtetésre kellene jutni, hogy mivel minden állam maga határozhatja meg, hogy a területére vonatkozó mely adatokat kívánja titokban tartani és melyeket tekinti szabadon felhasználhatónak, az állam akarata ellenére saját területére vonatkozólag más állam nem folytathat távérzékelési tevékenységet, mert az saját belső joghatósági körébe való beavatkozásnak minősíthető. Ugyanakkor azonban azt kell mondanunk, hogy ebben a kérdésben ellentétes szokásjogi szabály van kialakulóban, sőt talán már ki is alakult. Távérzékelést ugyanis bizonyos ideje már végeznek azok az államok, amelyeknek megvannak ehhez a megfelelő technikai eszközeik. Más államoknak tudomásuk van erről a tevékenységről, mindamellett eddig alig tiltakoztak ellene. Azt mondhatjuk tehát, hogy az államok hallgatólagosan hozzájárultak a távérzékelő tevékenységhez. Sőt, igyekeztek a távérzékelés útján saját területükre vonatkozólag nyert adatokat más államoktól megszerezni abból a célból, hogy azokat a maguk számára felhasználják.23 Ezzel korántsem akarjuk azt a látszatot kelteni, mintha az ENSZ Világűrbizottságában és annak két albizottságában egyes fejlődő országok nem kifogásolták — szuverenitásukra hivatkozva — általánosságban az előzetes engedélyük nélkül végzett távérzékelést. Ugyanakkor tudomásom szerint államközi szinten csak elvétve titakoztak, amiből arra a következtetésre kell jutni, hogy az államok általában a nemzetközi közösség érde68
