Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Haraszti György: A világűrjog néhány időszerű kérdéséről
natko2Ólag feltételesen kidolgozott kilenc tételt, amelyet véglegesnek majd csak az egész anyag elkészülte és elfogadása után lehet tekinteni. Ez a dokumentum kimondja, hogy a direkt tv-adásokra irányuló tevékenységet is a nemzetközi jog szabályaival összhangban kell folytatni. Külön is kiemeli az irányadó dokumentumok közül az ENSZ Alapokmányát, az 1967. évi alapszerződést, a Nemzetközi Távközlési Egyesület keretében létrejött Távközlési egyezmény és szabályzatot, valamint az államok közötti baráti kapcsolatokra és együttműködésre, és az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi okmányokat.16 Ez a felsorolás a nemzetközi jog alapelveinek irányadó voltát hangsúlyozza. Az együttműködési alapelv egyébként már az albizottság által kidolgozott első tételben is felbukkan, amely a szóban forgó űrtevékenység céljai között az államok, illetve a népek közötti együttműködés fejlesztését, a nemzetközi béke és biztonság fenntartását is megemlíti. Egy másik tétel pedig hangsúlyozza, hogy a mesterséges bolygók közvetítésével történő direkt tv-adásoknak a nemzetközi együttműködésre kell felépülniük. Az eddig kidolgozott kilenc tétel egyike az együttműködési elvből gyakorlati következményt von le, amikor kimondja, hogy amennyiben valamely állam direkt tv-adási tevékenysége kihatással lehet más államra, úgy az utóbbi kívánságára a tevékenységet végző állam köteles tanácskozni vele a felmerült problémákról. Vajon elég-e ez a tanácskozási kötelezettség a többször is hangsúlyozott együttműködés megvalósításához? Nehéz lenne erre a kérdésre igennel válaszolni, hiszen ez a sajátos pactum de negotiando nem vezet szükségképpen megegyezéshez a szembenálló államok között, és így együttműködésről nem mindig lehet szó. Márpedig a televízió, amelynek hatótávolságát az űrtechnika hatalmas mértékben megnöveli és amelynek a béke, az államok és népek közötti megértés előmozdításában fontos szerep juthat, nagy agitatív erejénél fogva veszélyes fegyvert is jelenthet az államok közti versengésben. E veszély kiküszöbölése érdekében túl kellene lépni a tárgyalási kötelezettségen, és az államo k közti megegyezéstől kellene függővé tenni a más állam felé irányított tv-adást. A kérdés természetesen az űrjogi albizottságban is felvetődött, egyetértés azonban nem született. A bizottság nagy többsége amellett foglalt állást, hogy a célállam hozzájárulása szükséges az adási tevékenységhez. Alig néhány állam azonban az információ szabad áramlásának elvére való hivatkozással elutasította ezt az álláspontot. Az utóbbi államok ezt az elvet a nemzetközi jog által elismert elvként állítják be, és ily módon arra hivatkoznak, hogy kizárólag az ő nézetük áll összhangban a nemzetközi jogszabályokkal. Létezik-e ilyen általánosan elismert nemzetközi jogelv ? Ha az államok gyakorlatát tekintjük, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy egyetlen állam sem ismerte el soha más államnak azt a jogát, hogy bármiféle információt feltétel nélkül eljuttathasson az ő területére. A kérdés a technikai fejlődés eredményeként létrejött új tömegkommunikációs eszközök következtében ma újszerűén vetődik fel és fokozott jelentőséget kapott. Már a Nemzetek Szövetsége idején létrejött az 1936. szeptember 23-i genfi egyezmény a rádióadásoknak a béke érdekében való felhasználásáról. Célja az volt, hogy kiküszöbölje a rádióadásokból az olyan közléseket, melyek más állam belső rendje vagy biztonsága 65
