Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Szászi József: Az USA kanadai dilemmái
Az Egyesült Államok és Kanada határain keresztül bonyolódik le a világ legnagyobb kétoldalú kereskedelmi forgalma. Az Egyesült Államok vásárolja meg a kanadai export kétharmadát, és körülbelül 70 százalékban részesült a kanadai importból. Az amerikai— kanadai kereskedelmi forgalom összege 1977-ben 50 milliárd dollár volt, és messze meghaladta az utána következő amerikai—japán kereskedelmi forgalom értékét.4 Az amerikai nagyvállalatok egész iparágakat tartanak kezükben kanadai területen. A kanadai olaj- és gázipar 58 százaléka, a feldolgozó ipar 45 százaléka, a bányászat és ércfeldolgozás 43 százaléka, a cellulóz és papíripar 36 százaléka van a tulajdonukban. Mindez azt jelenti, hogy a száz legnagyobb kanadai vállalat közül 40 az amerikaiaké.6 Az Egyesült Államok kanadai tőkebefektetéseinek összege 30 milliárd dollár, a kanadai tőkebefektetéseké az Egyesült Államokban 5 milliárd.® A két országot a közös vállalkozások is összekapcsolják gazdaságilag. Ezek közé tartozik az együtt megépített Szent Lőrinc tengerhajózási útvonal, amely kanadai területek érintésével összeköti a Nagy-tavak vidékének fontos ipari központjait és mezőgazdasági területeit az Atlantióceánnal. Újabban ilyen közös vállalkozás a 12 milliárd dollár költséggel épülő Alcan gázvezeték, amely kanadai területeken át juttatja majd el az Egyesült Államokba az alaszkai földgázt. Ez az 1983-ra felépülő vezeték (építéséről 1977 szeptemberében állapodtak meg), mintegy 4 milliárd dollár értékű árura és szolgáltatásra biztosít megrendelést Kanadának, és lehetővé teszi a Mackenzie folyó deltájában levő gázlelőhelyek bekapcsolását a kanadai és amerikai hálózatba, teljes egészében az új földgázforrások kiaknázásában érdekelt amerikai fél költségére.7 Az amerikai tőke szilárd kanadai jelenléte egy óvatosabb, körültekintőbb gazdaság- politikai irányzat kialakulását ösztönözte. Ennek legszemléletesebb példája a külföldi vállalatok tevékenységét korlátozó, 1974—1975-ben elfogadott törvény, az úgynevezett Foreign Investment Review Act. E törvény szerint a külföldi tőkebefektetéseknek elsősorban a kanadai gazdaság javát kell szolgálniuk, és meg kell felelniük bizonyos feltételeknek. A kanadai „gazdasági nacionalisták” nem ok nélkül féltik a szabadkereskedelemtől és a közvetlen külföldi — főleg amerikai — tőkeberuházásoktól a kanadai gazdaság jövőjét. Közép-Kanada, különösen Quebec gazdasági körei kifejezetten protekcionista beállítottságúak. A nyugati tartományok — ahol a nyersanyag-kitermelés és a földművelés dominál — hajlanának a szabadkereskedelemre, a közvetlen külföldi befektetések szabadabb engedélyezésére. A „kontinentalisták” azzal érvelnek, hogy a védővámok több ágazatban a kanadai ipar versenyképességének csökkenéséhez vezettek. Kanada két jövedelmező gépipari ágazata, az autóipar és a mezőgazdasági-gépgyártás viszont „kontinentális” keretek között dolgozik, mivel több mint egy évtizede egyezményben rögzített szabadkereskedelmi övezet van e téren az Egyesült Államok és Kanada között.8 A „harmadik opció” alkalmazása nem sokat változtatott az Egyesült Államok és Kanada gazdasági kapcsolatain, viszont Ottawa külpolitikájának aktivizálódásához vezetett. A kanadai kormány fokozatosan kereste az intenzívebb kapcsolatokat Nyugat-Euró- pával, különösen az Európai Gazdasági Közösség országaival. 1976-ban az amerikai 48
