Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 3. szám - Hernádi András: Új fejlődési szakasz a Japán gazdaságban

képező hegemóniaellenes kitételét Japán nyilván úgy igyekszik majd enyhíteni, hogy ne zárjon be minden ajtót a másik ázsiai nagyhatalommal, a Szovjetunióval való viszonyának későbbi rendezését illetően. A japán „határozottság” időzítése a világpolitikai összefüggések alapján sem tekinthető véletlennek, hiszen az amerikai külpolitikai vonalvezetésben a Szovjetunióval szemben tapasztalható „keményedés” érthető módon tükröződik az USA első számú ázsiai szövetségesének Kína iránti aktivizálódásában.

A kisebb európai KGST-országok lényegében csak élelmiszereket, nyersanyagokat és féltermékekeket tudtak — saját mércéjük szerint is — viszonylag kis mennyiségben értékesíteni a japán piacon. Az ezeken kívüli japán vásárlásokat pedig — véleményünk szerint — helyesebb, ha nem a szóban forgó szocialista országok exportsikereiként könyveljük el, hanem egyfajta japán „kóstolgatásként”, ami viszont a kapcsolatok későbbi intenzifikálódásának előjele lehet, vagy legalábbis ilyen lehetőségekre utal. Mindezzel természetesen nem akarjuk csökkenteni néhány vállalat és termék viszonylag sikeresebb teljesítményét, csupán azt hangsúlyozzuk, hogy az eredményeket sosem magukban, hanem a vizsgált piac méreteihez viszonyítva célszerű értékelnünk. Ez a közelítési mód egyben piaci pozícióink, feladataink reálisabb megítélésének is záloga.

Összegezés

A fentiekben annak bemutatására törekedtünk, hogy a japán gazdaság a 70-ts években, fejlődésének új s%akas%ába lépett. Ezt az új fejlődési szakaszt mindenekelőtt a növekedési ütem lelassulása és a gazdaság újabb fontos szerkezeti változásai jellemzik. Sem a lassulást, sem pedig a szerkezeti változásokat nem tekinthetjük valamiféle „választás” eredményének, minthogy hosszabb és rövidebb időn át érvényesülő, bel- és külgazdasági tényezők egyidejű kényszerhatására következtek be. A legfontosabb tényezők az alábbiak voltak:

— a munkaerő piacán fellépő relatív munkaerőhiány és ezzel összefüggésben a bér- színvonal gyors emelkedése;

— az állótőke-igényesség tartós növekedése, miközben a beruházási ráta csökkenő tendenciába kezdett;

— a technika importjának mint addicionális növekedési tényezőnek a műszaki rés szűkülése folytán bekövetkezett szerepcsökkenése;

— a gazdaság nagy fajlagos élőmunka-, nyersanyag- és energiafelhasználása e termelési tényezők megdrágulásának hatására sürgető erővel vetette fel a növekedési erőforrások intenzívebb felhasználását, a termelés és az export hozzáadott értéktartalmának a növelését, a kutatás-fejlesztésigényes iparágak és tevékenységek előtérbe állítását, és emellett a lemaradó iparágak és tevékenységek feladását;

— a háború utáni csaknem három évtizedes gyors növekedés idején elhanyagolt nem termelő jellegű infrastruktúra fejlesztése és a környezet fokozott védelme halaszthatatlanná vált;

— a lassúbb növekedési ütem és a hazai — részben strukturális — recesszió körülményei között, valamint a megnövekedett importkiadások „ellentételezésére” a tőkés

44