Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 3. szám - Hernádi András: Új fejlődési szakasz a Japán gazdaságban
Külgazdasági tényezőit, relációk A külkereskedelemnek a japán gazdaságban játszott szerepéről szólva hangsúlyoznunk kell, hogy azt sem a kiviteli, illetve behozatali forgalom értékét a GNP-hez hozzámérő, viszonylag alacsony, 10% körüli részarány, sem pedig a világkereskedelemben képviselt jelentős (7% körüli) súly és harmadik hely nem jellemzi reálisan. Az áruforgalom szerkezeti összetételét vizsgálva ugyanis kitűnik, hogy a japán gazdaság „üzemeltetéséhez” szükséges nyersanyagok és ásványi tüzelőanyagok, valamint a lakosság élelmezését szolgáló élelmiszerek a behozatalnak mintegy 80%-át tették ki, s a „cserébe” szállított áruknak csaknem 90%-a pedig iparcikk (gép, illetve kevésbé feldolgozott kész- és félkésztermék) volt. Ez a nagyfokú koncentráció indokolja, hogy külön is szóljunk majd Japán iparcikkexportjának szakosodásáról, illetve nyersanyagimport-függőségéről és stratégiájáról. Az új fejlődési szakaszra való áttérés a külkereskedelem és a tőkeforgalom területén is szemléletesen mutatható be. Míg az 1951 és 1969 közötti időszakban — és különösen a gyorsabb növekedési szakaszokban — a gazdasági növekedés és a külkereskedelem bővülése lényegében szoros korrelációt mutatott, az 1969 és 1973 közötti fejlődési szakaszban (tehát még az olajáremelések előtti) ez az összefüggés lényegesen meggyengült. Ekkorra már a gazdaság túlzott fajlagos nyersanyag-felhasználása aránytalanul nagy importnövekményt indukált, amit a kivitel hasonló ütemű felfuttatásával próbáltak — „sikerrel” — ellensúlyozni. (E „siker” relációs és bizonyos termékekre koncentrálódó feszültségekhez vezetett.) Az 1974-es év azután a nagy mérvű fajlagos energiafelhasználás miatt nyújtotta be az importszámlát. Miközben azonban egyértelművé vált, hogy a gazdaság szerkezetét a kisebb fajlagos nyersanyag- és energiaigényű termelés irányában kell továbbfejleszteni, és ilyen értelemben is új fejlődési szakaszt kell nyitni, az a — magyar szempontból is lényeges — tény is bebizonyosodott, hogy az évtizedeken keresztül erős belső és (ugyan tompított) külső versenyfeltételek mellett megedződött, a strukturális illeszkedés követelményét mindvégig szem előtt tartó gazdaság még kritikus helyzetekben is képes a rugalmas alkalmazkodásra. Az 1973-ról 1974-re 14,5 milliárd dollárral megnövekedett olajimport-kiadások ellenére 1976-ra 2,5, 1977-re pedig már 10 milliárd dolláros exporttöbbletet ért el Japán, mert olyan exportárualapokkal jelentkezett a világpiacon, amelyeket még a korábbi évekhez képest lassúbb világgazdasági és világkereskedelmi fejlődés ellenére is versenyképesen értékesíthetett. E teljesítmény értékét tovább növeli, hogy ugyanebben az időszakban az évtizedeken át alulértékelt jen is „szakaszt váltott”: 1971 végén, majd 1973 márciusában is felértékelték, sőt, azóta a dollárhoz képest további 25%-kal „feljebb lebegett”. A nagy kereskedelmi mérlegtöbbletek mögötti reálfolyamatokról sokat mondanak a kivitel és a behozatal volumen- és árindexei. Amint ezt az alábbi táblázat jelzi, a lelassult növekedés mellett a reálszférában még csökkent is az importigény (ezt fejezi ki a volumenindex csökkenése), a behozatal növekménye csak az árváltozásokkal függött össze. Az exportnak viszont az árindex 1974 óta tartó stagnálása miatt a volumenét is növelni kellett, illetve — a versenyképesség szempontjából — lehetett, ami viszont a hazai 37
