Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Morse, Edward I.: Modernizálás és a nemzetközi kapcsolatok átalakulása
Edward J/. Morse: Modernizálódás és a nemzetközi kapcsolatok átalakulása (Modernization and the Transformation of International Relations.) The Free Press, New York 1976. 194 l. A nemzetközi kapcsolatok polgári elmélete megszámlálhatatlan irányzat, gondolati iskola tarka egyvelege. Különösen vonatkozik ez a nemzetközi kapcsolatok amerikai teóriáira. A fölöttébb pluralista, „kompetitiv” elméleti mezőnyben egy-egy iskola rendszerint divatossá, népszerűvé válik. Az Egyesült Államokban a hetvenes években mind hangsúlyozot- tabb szerephez jutott az az elméleti irányzat, amelyet talán interdependencia- vagy transznacionális iskolának nevezhetnénk. A távolról sem egységes irányzat a nemzetközi politikai és gazdasági élet rohamosan fokozódó inter- dependenciájára, „transznacionalizálódására” hivatkozva megkérdőjelezi a nemzetközi kapcsolatok hagyományos elméleteinek számos gondolati rendszerét és elemzési kategóriáját. Edward Morse, az amerikai Council on Foreign Relations ismert munkatársa a szóban forgó irányzat radikális gondolkodói közé tartozik. Elemzésének radikalizmusát példázza az a kijelentése, hogy „a nemzetközi politika felfogásának hagyományos paradigmája elavulttá vált.” (Paradigmán a polgári társadalomtudományokban rendszerint valamiféle széles körben elfogadott elméletet, gondolatot vagy éppen világnézetet értenek. Jellemezhető úgy is, mint valamely kérdésről kialakult tudományos konszenzus. Egy tömör megfogalmazás szerint a paradigma „konszenzus általi igazság”.) A könyv elsősorban annak bizonyítására törekszik, hogy a jelenkori nemzetközi kapcsolatok már nem idomulnak a hagyományos külpolitikai elméletekhez, amelyek az anarchikus természetű nemzetközi rendszer leírását szolgálták. A modernizáció, amely a nemzetközi kölcsönös függőség (interdependencia) páratlan mértékű növekedésével jár, gyökeresen átalakította a nemzetközi kapcsolatokat, köztük a modern diplomácia normáit és formáit, a külpolitikai döntéshozók ideális és valóságos viselkedését. Bár a tanulmány központi kategóriája a modernizáció, sajnos az olvasó nem kap teljes világos képet e fogalomról. Különösen zavaró, hogy a modernizációval összefüggésben a szerző nem határozza meg egyértelműen a vizsgálódás időhorizontját. Úgy tetszik, a társadalmi-gazdasági élet széles körű modernizálódását, mélyre ható átalakulását az ipari forradalom kibontakozásától számítja, és elsősorban az iparilag fejlett társadalmakban magas színvonalra jutott XX. századi modernizációnak a nemzetközi rendszerre és az államok külpoltitikai viselkedésére gyakorolt hatását i izsgálja. A szerző szerint a modernizáció (azaz maii ;as színvonalú iparosodottság, gyors mű- s zaki fejlődés, nagyfokú specializáció, köz- I ontosított döntéshozatal stb.) átalakította a nemzetközi kapcsolatok rendszerét, és a következő hatásokkal járt: 1. Az államok közötti kapcsolatokra nagy- okú interdependencia vált jellemzővé, amelyrek következtében komolyan meggyengült a 1 ormányok képessége a nemzeti autón ómia elérésére, ami a hagyományos nemzetközi endszerben az államok központi célja volt. 2. A jelenkori nemzetközi rendszer és annak plemei nem állandó jellegűek, hanem lényegük szerint átmenetiek. A rendszerben zajló változások kimenetele nem jelezhető előre. A jövő éppúgy hozhatja a rendszer összeomlását, mint a központi ellenőrzés (szabályozás) i olyan új formájának a kifejlődését, amely túlihaladná a nemzeti államok rendszerét. 3. Globálisan integrált és zárt nemzetközi rendszer alakult ki. 4. A nemzetközi rendszerben a változások paradox módon zajlanak le, az új társadalmi intézmények mellett tartósan fennmaradnak idejétmúlt struktúrák is. A nemzetközi társadalomra az elmúlt 70—100 esztendőben jellemző volt például mind az integráció (transznacionalizálódás), mind a dezintegráció (a nemzeti államok számának jelentős gyarapodása). t i. Elkerülhetetlen és növekvő mértékű des- ilizáló késés (szakadék) jött létre a világ lelése (megértése) és a külső valóság között. 128
