Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Morse, Edward I.: Modernizálás és a nemzetközi kapcsolatok átalakulása
A gyorsan változó világban a külpolitikai döntéshozók — adekvát elmélet hiányában j— döntéseiket elkerülhetetlenül a múltbeli tapasztalatok alapján hozzák meg, amelyeket á jelenleginél eltérő közegben szereztek. 6. Példátlanul kibővült a transznacionális tevékenység, elsősorban a nem kormányzati nemzetközi szervezetek (például a transznacionális vállalatok) számának erőteljes gyarapodásával és jelentőségük fokozódásával. 7. Drámaian megváltoztak a nemzetközi politika földrajzi összefüggései annak következtében, hogy a korszerű kommunikáció forradalmasította a távolság fogalmát. A „távolságok csökkenése” fokozza az államközi konfliktusok valószínűségét és lehetőségét. 8. A nemzetközi gazdasági ügyletek „politi- zálódtak”, különösen a második világháború után, részben annak következtében, hogy a hazai jóléti (gazdasági és szociális) célok a kormányok számára hasonló fontosságra tettek szert, mint a klasszikus külpolitikai cél; a biztonság; ugyanakkor az iparilag fejlett államok közötti interdependencia olyannyira elmélyült, hogy a különböző társadalmak gazdasági céljai mindinkább keresztezik egymást, s ez közvetlenül hozzájárul a gazdasági kapcsolatok politizálódásához. A mű szerzője széles történelmi távlatot felölelve fejti ki mondanivalóját. A modernizáció által előidézett változásokat a hagyományos vagy klasszikus nemzetközi rendszer tükrében mutatja be, melyet Vesztfália-rend- szernek nevez. Ez a harcmin éves háborúnak véget vető vesztfáliai béke (1648) után alakult ki, s a vele összefüggő koncepciók (például az államok szuverenitása és egyenlősége, hatalmi egyensúly, a külpoltika primátusa a belpolitikával szemben) a szerző szerint alkalmatlanoka jelenkori nemzetközi rendszer leírására és megértésére. Hangsúlyozza, hogy a több mint 150, eltérő gazdasági fejlettségi szinttel és katonai potenciállal rendelkező állami politikai egység kialakulása a nemzetközi rendszerben az egyenlőség és a szűvetenirás eSZmé- rtyét fikcióvá változtatta, a nemzetközi inter lenőrzést, hanem — jelentős mértékben — belpolitikájuk fölött is. Morse szerint az ellenőrzésnek ez a kettős elvesztése az elkövetkező évek nemzetközi politikájának központi problémájává válik majd. Szerinte a magas szintű modernizáció világában a kül- és belpolitika már nem választható el oly módon, mint a klasszikus vesztfália-rendszerben. Gyakran lehetetlen megállapítani, hogy egy politika alapvetően bel- vagy külpolitika. A kgrmányöirégyre kevésbe képesek a bel- és külpolitikai célok egyideju~elefSsefe, s egyre szélesebb körű feladatokat kénytelenek magukra vállalni annak kövéTke’zfcbSiT; hogy mind több társadalmi csoport gyakorol nyomást rájuk különböző társadalmi szolgáltatások kieszközlése céljából. A kormányok a gazdasági növekedés és jólét fokozásanak'fo fele- lőseíve váltak. E nagyszámú és mind terebé- lyesebb belföldi feladat következtében a külpolitikai célok veszítenek relativ prioritásukból,_ vagy egyenesen alárendelődnek a nemzeti gazdasági növekedésnek és a jóléti céloknak. A szerző szerint a klasszikus monarchikus vagy perszonális diplomácia helyébe a magasan fejlett ipari társadalmakban a bürokratikus érdekcsoport-politika került, amely jelentősen befolyásolja a külpolitikai döntéshoz- zatal folymatát. A külpolitika egyre inkább az egymással versengő, partikuláris érdekeket hordozó csoportok összecsapásának eredőjeként alakul ki. Szerinte ezzel a politika elveszítette racionalitását és folyamatosságát. A szerző hajlama a sarkított, radikális fogalmazásra különösen kiütközik a hatalmi egyensúly relevanciájának vizsgálatakor. Azt állítja, hogy a hatalmi egyensúly alkalmatlan a nemzetközi rendszer leírására, ""megszűnt "Ja „politika törvénye” lenni. Úgy érvel, hogy a regionalizmus fokozódása és a különböző típusú, szerteágazó interdependens kapcsolatok kifejlődése a nemzetközi rendszerben sokkal fontosabb jellegzetességévé vált az államközi kapcsolatoknak, mint a hatalmi egyensúly. Véleményük szerint a hatalmi egyensúly depcndencia elmélyülése petiín megfosztotta-a—jelentőségének negligálása éppen olyan hiba szuverenitás koncepcióját értelmétől. lehet, mint erőltetett „ráolvasása” a jelenkori A modern társadalmak nem csupán nemzet- nemzetközi kapcsolatokra. Kétségtelen, hogy közi kapcsolataik fölött veszítették el az el- mindaddig, amíg a nemzetközi rendszer egysé129
