Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)

1978 / 2. szám - KÖNYVEKRŐL - Szanakojev, S. P. - Kapcsenko, N. I.: A szocializmus külpolitikájának elméletéről

vei ez az állam nemzetközi jellegű forradal­mi folyamatban született, annak megnyilvá­nulása és egyszersmind legerősebb mozgató­ereje, nemzeti érdeke szükségszerűen össze­fonódik a nemzetközi folyamat internaciona­lizmusával. A Szovjetunió egész történelme bizonyítja, hogy belső érdekei egybevágnak a nemzetközi forradalmi mozgalom érdekeivel. De kiindulhatunk e problémát vizsgálva az erőben kifejeződő realitásból is. így szintén az a következtetés, hogy az imperializmussal való tényleges és eredményes szembefordulás nem képzelhető el a Szovjetunióval való össze­fogás nélkül. A békés egymás mellett élés elvéről szólva a szerzők hangsúlyozzák, hogy általános de­mokratikus elvről van szó, amelyet a szocialis­ta állam új osztálytartalommal tölt meg. A fia­tal munkásállam számára a békés nemzetközi viszonyok fennmaradása a létet jelentette, s a nemzetközi munkásosztály számára az első győztes proletár forradalomnak mint nyílt bázisnak fennmaradását. A különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mel­lett élésének elve és a proletár internaciona­lizmus a közös osztálytartalom révén politikai értelemben szorosan összekapcsolódik. A békés egymás mellett élés néhány torz értelmezését bírálva a könyv egyértelműen az államközi szférára korlátozza ennek az elvnek az érvényességét és ezen belül is úgy kezeli, mint a konfliktusok, viták megoldásának eszközét, illetve formáját. A két ellentétes társadalmi rendszer ellentmondásait a békés egymás mellett élés nem oldja fel. A kibékít­hetetlen ellentmondásból fakadó elkerülhetet­len harc kívánatos formájáról van tehát szó, s nem az osztályharc törvényeinek megváltoz­tatásáról. A szocialista világ külpolitikai szerepét vizsgálva a szerzők jelentős teret szentelnek az európai béke megszilárdításának, ami sok­kal több, mint regionális ügy. Elemzik a Szovjetunió biztonsági politikájának alapkér­déseit, felvázolják a Nyugat pozícióját, méltat­ják a helsinki Záródokumentumot. Aláhú- zák: a konferencián demokratikus elvek ural­kodtak, s ennek volt köszönhető a kis és kö­zepes országok nagy szerepe az európai prob­lémák megoldásában, illetve egy fontos és hasznos dokumentum kidolgozásában. A helsinki találkozó különösen nagy eredménye, hogy kimondta a határok sérthetetlenségét. Ez a burzsoá propaganda állításaival szemben nem szovjet érdekek megvalósulása, hiszen enélkül illúzió lenne bármiféle európai bizton­sági rendszer. Ha betartják a helsinki megálla­podásokat, ennek alapján egy új Európa képe rajzolódik ki. Értékeli a könyv a helsinki elvek egységes kezelése ellen indított támadásokat és az európai kommunista pártok Helsinkivel kapcsolatos állásfoglalásait az 1976. évi berlini értekezleten. Az európai helyzet és az enyhülés fontos részterület a nemzetközi viszonyok gyökeres átalakulásának folyamatában. Ez a folyamat úgy haladhat előre, ha erősödik az antiimpe- rialista harc, a katonai-ipari komplexumok visszaszorítása. A leszerelés úgyszintén a nem­zetközi viszonyok átalakításának elengedhetet­len része. Ebben a nagy összefüggésrendszer­ben térnek ki a szerzők a nemzetközi gazdasá­gi viszonyok átalakítására, amelyet úgy kezel­nek, mint antiimperialista jellegű, demokrati­kus követelést, amelyet tehát a szocializmus erői támogatnak. A szocialista országok és a fejlődő országok egy része közötti kapcsola­tot bizonyos mértékig zavarja az a felfogás, amely az új nemzetközi gazdasági rendért síkraszállva egyenlőségjelet tesz a fejlett tőkés és a szocialista országok közé. Uj alapokra kell helyezni a szocialista or­szágok és több fejlett tőkés ország viszonyát is, hiszen az együttműködés szilárd rendszere — ami a békés egymás mellett élés gazdasági bázisa lehet — még nem alakult ki. Az együtt­működést az ideológiai különbségek nem za­varhatják, a gyakorlati politika feladata az ideológiai harc és a gazdasági együttműködés szféráinak izolálása, hangsúlyozzák a szerzők. A hatodik fejezet azt tárgyalja, hogyan tükröződik a kapitalizmus általános válsága a nemzetközi viszonyokban. A szerzők nem tartják megnyugtatónak, hogy az általános válság politikai szimptómáinak analízise eddig háttérbe szorult a gazdasági oldalak vizsgála­ta mögött. Maguk csak részben járulnak hozzá e hiány pótlásához, érzékeltetve, hogy a nyu­gati szerzők is aggodalommal figyelik a tőkés társadalom szaporodó belső problémáit, poli­126

Next

/
Thumbnails
Contents