Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - Szirtes I. János: Az NSZK nyugati politikája
Az NSZK külpolitikájának koncepcionális rendszerében két fő területen következett be taktikai módosulás: az USA-politikában és a Nyugat-Európa-politikában. A két terület egymással szorosan összefügg, így különválasztásukat csupán az elemzés áttekinthetősége indokolja. Az NSZK szemszögéből az USA politikailag nem partner, és Karl Jaspers szerint „vezető szerepét” el kell ismerni. Jaspers megállapítása mindmáig érvényben maradt. Az NSZK tudatában van annak, hogy az USA-val — a hatalmi státusban meglevő rangkülönbség miatt — politikailag nem konkurrálhat. Az USA „hegemén”18 szerepének elismerése azonban már nem jelenti a saját politikai elképzelések feltétlen alárendelését az amerikai elképzeléseknek. A nemzetközi erőviszonyokban végbement eltolódás, amely katonai téren bizonyos egyensúlyt eredményezett a szocializmus és a kapitalizmus között, valamint a békés egymás mellett élés elfogadásához való közeledés az NSZK számára is nagyobb mozgásszabadságot eredményezett: „az atompatt határt szab a szuper- hatalmak szembenállásának, a nemzetközi kapcsolatokban az ideológiai nézeteltérést... tárgyszerűvé teszi, növeli a kis és közepes államok politikai hatásának lehetőségét, és a szövetségesek önálló szándékai befolyásolják a két szuperhatalmat”, írja az SPD évkönyve.19 Az NSZK Amerika-politikájában az új mozzanat: saját érdekeinek politikai eszközökkel történő érvényesítése. Ami ezen a téren perspektivikusan tovább fejlődik majd, az elsősorban az európai kérdésekkel kapcsolatos. Ez a folyamat politikai téren még nem jutott el az USA vezető szerepének kétségbe vonásáig, gazdasági téren azonban ez már bekövetkezett, mert itt már az USA nemcsak partner, hanem rivális is, akinek érdekei a nyugatnémetekkel ütköznek. Az NSZK—USA kapcsolat ezáltal ellentmondásosan fejlődik, hiszen a nyugati tömbön belül — példátlan módon — Bonn egyrészt vita nélkül elismeri Amerika vezető szerepét politikailag és katonailag, ugyanakkor gazdasági vonatkozásban kétségbe vonja azt. Ezt az ellentmondásos magatartást az NSZK-nak a Közös Piac és az USA kapcsolatáról kialakított elképzelése teszi érthetővé. Az NSZK a Közös Piac és az Egyesült Államok kapcsolatainak politikai vetületeit már a kívánt cél, a politikailag egyesített Nyugat-Európa világhatalmi pozíciójának előkészítése szempontjából vizsgálja. Ez a nézőpont kialakulófélben van, egyelőre szintén elsősorban a gazdasági kapcsolatok terén érvényesül. Az EGK és az Egyesült Államok politikai kapcsolataiban az NSZK különleges helyet foglal el. Ez egyrészt abból adódik, hogy az NSZK a Közös Piac gazdasági és monetáris vezető hatalma. Másrészt, az USA—NSZK viszony Nyugat-Németország legújabbkori történelme következményeként — a bonni amerikai nagykövet megfogalmazásával élve — „különleges kapcsolat”.20 Harmadsorban, az NSZK és az EGK-ban játszandó vezető szerepének biztosítására amerikai támogatást kíván szerezni. E három tényező együttes hatásának következményeként az NSZK közvetítő szerepet vállalt az EGK és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokban. Ám ezt a közvetítő funkciót már nem tudja úgy ellátni, hogy alárendelje az EGK politikai vagy gazdasági érdekeit az USA elképzeléseinek. Az így kialakult helyzetnek Bonn a legnagyobb haszonélvezője, hiszen hagyományosan jó amerikai kapcsolataival és az EGK-ban meglevő súlya alapján a legalkalmasabb ország a kompromisszu26
