Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - TUDOMÁNYOS FÓRUM - Tolnai László: A katonai enyhülés problémái Európában
Az Észak-Atlanti Szövetség (USA, Kanada, Nagy-Britannia, Hollandia, Belgium, Luxemburg) delegációinak javaslatai ALAPJAVASLAT (1973. NOVEMBER 22.) A csökkentésre — csak a szárazföldi erőknél — egymást követő két szakaszban kerüljön sor. Az első szakaszban a Szovjetunió és az Egyesült Államok hajt végre csökkentést. A Szovjetunió egy harckocsi hadsereget (kb. 68 ezer fő és 1700 harckocsi) von ki a meghatározott térségből, az Egyesült Államok kisebb egységekben és alegységekben 29 ezer fő elszállítására vállal kötelezettséget. Az utóbbiak fegyverzete Nyugat-Európában marad (aszimmetrikus csökkentés) A második szakaszban — az első szakasz végrehajtásától függően — megkezdik a nemzeti erők csökkentését is, úgy, hogy annak eredményeként 700—700 ezer fős felső határ alakuljon ki a szárazföldi erőknél („közös plafon”) Ezzel párhuzamosan hatékony kiegészítő intézkedéseket kell elfogadni a meglepetésszerű támadás, a katonai tevékenységből származó félreértések kiküszöbölésére, az egyezmény betartásának ellenőrzésére. MÓDOSÍTÓ JAVASLATOK 1. „Vegyes terv” az első szakasz végrehajtására (1975. december 16.) Az alapjavaslatban szereplő 29 ezer amerikai katonán kívül az Egyesült Államok 1000 darab harcászati atomrobbanófejet, 54 darab Phantom repülőgépet és 36 darab Pershing rakétát von ki Közép-Európából, amennyiben a Szovjetunió végrehajtja a 68 ezer fő és az 1700 harckocsi kivonását. A továbbiakban a csökkentést a szárazföldi erőket és a légierőket figyelembe véve 900 ezer fős kollektív szintig hajtsák végre, amelyen belül a szárazföldi erők felső szintje 700 ezerfő lenne.*' A NATO 1978. április 19-én további módosító javaslatot terjesztett elő a közép-európai haderő- és fegyverzetcsökkentés végrehajtására vonatkozóan. Nyugati források szerint ebben fenntartják a „közös plafon” elvét (a szárazföldi erők 700—700 ezer főre való csökkentését), ugyanakkor a második szakaszban 6 NATO-ország (Belgium, Nagy-Britannia, Kanada, az NSZK, Hollandia és Luxemburg) a csökkentésben csatlakozna Lengyelországhoz, Csehszlovákiához és az NDK-hoz, miután a Szovjetunió és az Egyesült Államok az első szakaszban haderőinek redukálását már végrehajtotta. A továbbiakban hozzájárulnának ahhoz, hogy a Szovjetunió az általuk kívánt 69 ezer főt és 1700 harckocsit hadosztálykötelékben ne csupán az NDK-ból, hanem Csehszlovákia illetve Lengyelország területéről is kivonhassa. Emellett a 29 ezer fős amerikai kontingenst teljes egységekben szállítanák el. A szocialista országok 1978. június 8-án válaszoltak a NATO javaslatára. Elfogadták, hogy a csapatok létszámának felső határát egységesen 900 ezer főben, ezen belül a szárazföldi csapatokét 700 ezer főben rögzítsék. Kinyilvánították: annak fejében, hogy valamennyi résztvevő ország haderőit 11 —13%-kal (NATO 11,5, Varsói Szerződés 13%) csökkenti, a Szovjetunió kész az első szakaszban kétszer akkora mértékű csökkentést végrehajtani, mint az Egyesült Államok (30 ezer szovjet katonával szemben 14 ezer amerikai katona kerülne kivonásra). Hozzájárultak ahhoz, hogy egyelőre csak a fegyverzetek kijelölt fajtáját redukálják (az Egyesült Államok 1000 atomrobbanófejet, 36 db Pershing-rakétát és 54 db F—4 típusú repülőgépet vonna ki Nyugat-Európából, a Szovjetunió viszont 1000 harckocsi és 250 páncélozott csapatszállító harcjármű elszállítására vállalna kötelezettséget). 82
