Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Hidasi Gábor: A jelenlegi kínai vezetés gazdaságfejlesztési és gazdaságpolitikai dilemmái
politikai ellentétek kiéleződése és antagonisztikussá válása az ország számára a lehető legsúlyosabb következménnyel, egy újabb kínai polgárháború kirobbanásának veszélyével járhat, amit minden körülmények között el akarnak kerülni. Mivel azonban a hadsereg korszerű fegyverzettel való ellátása nemigen oldható meg a termelési és gazdálkodási fegyelem helyreállítása és megszilárdítása, valamint az egész népgazdasági fejlődés meggyorsítása nélkül, a hadsereg vezetői támogatják a „nagy rend” megteremtésének programját, és a kormány ezirányú intézkedéseit. A „nagy rend” megteremtésének szükségességében való egyetértés volt — a „négyek bandájának” a politikai életből való eltávolítása mellett -—• az a találkozópont, amely a Mao halála után kialakult kínai vezetés számára alapul szolgálhatott egy rövid vagy inkább középtávú, közös pozitív program kidolgozásához. Ugyanakkor magával a rendteremtéssel a hatalmon osztozkodó különböző erők közül mindegyik elsősorban saját pozícióját és befolyását szeretné erősíteni, és saját céljait próbálja előmozdítani. így természetesen különböznek elgondolásaik, ami a „nagy rend” megteremtéséhez vezető utat és módszereket illeti, s ezeket megkísérlik a rendelkezésükre álló emberekkel és eszközökkel maximálisan érvényesíteni. Ilyenformán a „rendteremtés” is a hatalmi harc burkolt formája, amelyet valamennyi fél megpróbál majd a saját hasznára kamatoztatni. E tekintetben azonban a lehetőségek és az esélyek, illetve kockázatok nem azonosak a különféle csoportok számára. Hua Kuo-feng és az „átmentett” kultúrforradalmi káderek őt támogató csoportja, akik a „nagy rend” programja kezdeményezőként tüntetik fel magukat, a program megvalósulása esetén további helyzeti előnyre tehetnek szert abban az esetben, ha a rendteremtési folyamatot meg tudják tartani az általuk képviselt politikai és ideológiai keretek, azaz a némileg „megreformált” vagy „korszerűsített” maoizmus keretei között. Ha ez nem sikerül, és főleg ha a Teng Hsziao-ping-féle rendteremtés gyorsul fel, az események könnyen elsöpörhetik őket, mert egy határozottabban „antimaoista” rendcsinálási program kialakulása és sikeres megvalósulása esetén ez a csoport népszerűtlenné válna, akárcsak a „négyek bandája”. Egy másik lehetőségről — ellentámadásuk vagy visszavágásuk egy „antimaoista” rendteremtési kísérlet kudarca esetén —- már szóltunk. A „nagy rend” megtermetésének meghirdetett programja kapcsán a legkényesebb helyzetben kétségtelenül Teng Hsziao-ping és a mögötte felsorakozó — nagyszámú, de meglehetősen heterogén összetételű — erők vannak. Helyzeti előnyük, hogy elég határozott elképzelésekkel rendelkeznek arra vonatkozóan, mit kell tenni a rendteremtés érdekében, különösen gazdasági, műszaki, tudományos vonalon és az államigazgatás területén. Mi több, a tennivalók egy részét három dokumentumban már 1975-ben megfogalmazták,3 ami annak idején az ortodox maoisták dühödt támadását váltotta ki, s végül Teng Hsziao-ping másodszori levélváltásához vezetett. Szakmai tudásukat, gazdag tapasztalataikat és konkrét ismereteiket az előző csoport nem nélkülözheti a rendteremtési folyamatban, s ezzel magyarázható a Teng-féle csoport fokozatos térnyerése a legutóbbi hónapokban. További erősödése és pozíciónyerése esetén ez a csoport alkalmas és képes lehet a program olyan irányú továbbfejlesztésére, amelynek során már nemcsak a gyakorlatban, de az elvi síkon is hatályon kívül helyezhetik a maoizmus szá46