Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Inotai András: Az amerikai-nyugatnémet "speciális kapcsolatok" új elemei
egymáshoz viszonyított jelentőségének — és az idő függvényében ugyancsak változó fontosságának — megragadására. Az amerikai—nyugatnémet kapcsolatok kezdettől fogva három alappilléren: a katonai-biztonságin, a politikáin és a gazdaságin nyugszanak. Közülük a katonai-biztonsági az alapvető, de a politikai az, amely a kétoldalú kapcsolatok legállandóbb eleme. Nyugat-Európának van jónéhány országa, amely katonai-biztonsági szempontból legalább annyira alá van rendelve az USA-nak, mint az NSZK, politikai kapcsolatuk mégis jóval gyengébb és ellentmondásosabb. Az NSZK vonatkozásában a politikai elem nagyfokú állandóságát bizonyítja, hogy 33 évvel a háború befejezése után az amerikaiak a nyugatnémet kormány akarata ellenére (és nem egyszer tudta nélkül) intézkedéseket hozhatnak az NSZK területén. A katonai-biztonsági, illetve a gazdasági pillér jelentőségében bizonyos változások következtek be. Kétségtelen, hogy a katonai-biztonsági tényező változatlanul alapvető, nagyságrendje sem csökkent a korábbihoz képest. A NATO amerikai és nyugatnémet egységei változatlan erőt képviselnek, integráltságuk és felszereltségük az elmúlt időszakban tovább fokozódott. Ezek az egységek az erőpolitika válsága folytán egyfajta stabilizáló funkciót is kaptak. A megváltozott helyzetben, a szocializmus és a tőkés rend közti katonai erőegyensúly függvényében a gazdasági pillér átveszi a katonai-biztonsági tényező egyes offenzív funkcióit. De nemcsak a katonai-biztonsági téren bekövetkezett módosulások juttatták nagyobb szerephez a gazdasági elemet, hanem a gazdasági kapcsolatok minőségi változása is. Ezt az okozta, hogy a hetvenes években a tőkés nemzetközi rendszeren belül vitathatatlanul előtérbe kerültek és elsőrendű politikai (nem egy esetben biztonsági) problémává nőtték ki magukat a nemzetközi gazdasági tényezők. Ez felértékelte a nyugatnémet—amerikai „speciális kapcsolatok” világgazdasági vonatkozásait, amelyeknek köszönhetően az NSZK már a megelőző időszakban is megközelítette az „egyenrangúság” fokát. A funkcióváltozáson átment biztonsági és a vitathatatlanul fontosabbá vált gazdasági pillér kö^ös változása eredményezte tehát a kétoldalú kapcsolatok globális módosulását. E két elem változásait követve kíséreljük meg e kapcsolat állandó és változó tényezőinek bemutatását és a kialakuló új együttműködési és konfliktív sávok megrajzolását. Előtte azonban röviden utalnunk kell az USA—NSZK kapcsolatok közel három évtizedes múltjának néhány kiemelkedően fontos összefüggésére. A második világháború után részekre osztott Németország három nyugati megszállási övezetben egyértelműen érvényesült az amerikai befolyás. Ez legjobban az amerikai mintára megvalósított reformkapitalista modellben tükröződik, amely a szabadversenyre és piacgazdaságra, a liberális tőkés gazdasági ideológiára épült. Sem a katonai megsemmisülés, sem a politikai szereptől való megfosztottság önmagában nem magyarázza kielégítően a nyugatnémet gazdaság világgazdasági beágyazódását, a ne mzetközi kapcsolatok kezdettől fogva megfigyelhető kiemelt kezelését. Ennek nem voltak gyökerei a német gazdaság hagyományaiban. A megkésett kapitalista fejlődés megteremtette a List-féle protekcionizmust, a fasiszta rendszer „élettér-elmélete” pedig a bilaterális kapcsolatokra épülő, végső soron azonban autark „nagytérgazdaságot.” Mindkettő 24
