Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Tóth János: A szocialista országok közeledése
különböző kérdéseket, a téma gyakran szerepelt tudományos publikációkban, dokumentumokban is. Majd az érdeklődés és ezzel párhuzamosan a kutatás is sokat veszített lendületéből, hogy a hetvenes évek elején ez a kérdés ismételten magára vonja a figyelmet. A megnövekedett érdeklődést igazolja egyébként az a tény is, hogy az elmúlt négy év során két olyan nemzetközi tudományos tanácskozást is rendeztek (1973-ban Moszkvában ,,A szocialista nemzetek fejlődése és internacionalista együttműködése”, 1976-ban pedig Szófiában „A társadalmi fejlődés elméleti és gyakorlati kérdései a testvérpártok kongresszusainak dokumentumaiban” címmel), ahol egy-egy szekcióban a közeledéssel összefüggő kérdések szerepeltek napirenden. Logikusan következik a kérdés: mi tette szükségessé, hogy a hetvenes évek elején a közeledés témaköre ismét előtérbe került? A meglehetősen bonyolult problémakör egyszerűbb kezelhetősége végett a továbbiakban a szocialista országok közeledésének kérdéskomplexumát a Varsói Szerződéshez, illetve a KGST-hez tartozó szocialista országok közötti kapcsolatok vonatkozásában vizsgáljuk. A szocialista országok közeledését egyetemes érvényűnek tekintjük, hosszú távon, történelmi folyamatában a szocialista világrendszer egészére érvényes, objektív törvényszerűségnek tartjuk. Mielőtt áttekintenénk a kérdés néhány lényeges aspektusát, szükségszerű magának a fogalomnak a tisztázása: mit értünk a szocialista országok közeledésén? Ez annál inkább indokolt, mivel a szocialista közösségen belül is — a szocialista országok közeledésével kapcsolatosan — gyakran találkozni olyan megközelítésekkel, melyek e komplex folyamatot egyik vagy másik oldalára leszűkítve értelmezik. Találkozhatunk olyan nézetekkel, melyek a szocialista országok közötti kölcsönös közeledés térben leszűkítve, döntően az adott ország és a Szovjetunió kapcsolatára vonatkoztatják, s a közeledés fogalmát e kapcsolatok fejlesztésében követendő irányvonal meghatártozására használják. Előfordulnak olyan megközelítések, melyek a közeledést időben leszűkítve, a szocialista nemzetek napirenden levő egybeolvadásaként fogják fel. Vannak olyan értelmezések is, melyek — jóllehet nem tagadják a közeledés objektív, törvényszerű jellegét —, annak érvényesülését azonban történelmileg szinte beláthatatlan távlatokba helyezik. Egyes társadalomtudósok, kutatók a közeledés kérdéskörében a nemzeti és nemzetközi dialektikus egységéből mint abszolút meghatározót: a nemzetközit emelik ki, mások pedig a hangsúlyt szinte kizárólagosan a nemzeti fejlődésére és annak egyre gazdagabb érvényesülésére helyezik. Vannak olyan értelmezések is, amelyek a szocialista országok és nemzetek közeledését kapcsolataink és együttműködésünk egyik alapvető céljaként jelölik meg. Ennél gyakoribb az a felfogás, amely szerint a közeledés nem cél, hanem kapcsolatunk és sokoldalú együttműködésünk fejlődésének mintegy természetes végeredménye. A szocialista országok közeledéséről az SZKP XXV. kongresszusán L. I. Brezsnyev elvtárs a beszámolójában többek között az alábbiakat mondotta: „Minden egyes szocialista nemzet virágzásával, a szocialista államok szuverenitásának erősödésével együtt mind szorosabbakká válnak kapcsolataik. Mind több a közös elem politikájukban, gazdaságukban, társadalmi életükben, fokozatosan kiegyenlítődnek a fejlettségi szintek. A szo15
