Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 2. szám - Tóth János: A szocialista országok közeledése
cialista országok egymáshoz való fokozatos közeledésének ez a folyamata ma egész határozottan, törvényszerűségként nyilvánul meg.” A Magyar Szocialista Munkáspárt 1975-ben elfogadott programnyilatkozata hangsúlyozza, hogy pártunk a jövőben is következetesen síkraszáll a szocialista országok összefogásáért, sokoldalú együttműködésük fejlesztéséért. Megállapítja: „A szocialista világrendszer az az erő, amely az egész emberiség haladásának, hazánk függetlenségének és felvirágzásának legfőbb biztosítéka. A közös eszmékből, célokból és érdekekből fakadó együttműködés mind közelebb hozza egymáshoz az új társadalmat építő népeket. Az MSZMP a szocialista országok közötti két- és többoldalú kapcsolatok sokirányú fejlesztéséért, amely segíti és gyorsítja a szocialista világ előrehaladását.”’ Tanulmányunk elején utaltunk arra, hogy a közeledésnek ott van értelme, ahol az azonosságok mellett különbségek is vannak. A szocialista országok között az alapvető azonosságok mellett, azokkal együtt, számottevőek a különbségek is, melyek megléte objektív, történelmi okokban rejlik. Nem egy időben mentek végbe a szocialista forradalmak, nem egy időben kezdődött el a szocializmus építése, eltérő volt a kiindulópont: ezen országok társadalmi, gazdasági fejlettsége; s bár alapvetően hasonló, de az előzőekből következően részben eltérő volt fejlődésük üteme, formája. Ezzel összefüggésben merül fel a kérdés, hogy vajon a szocialista országokat a különbségek jellemzik-e? Részben igen! Alapvetően azonban a közöttük meglevő lényegi azonosságok, illetve hasonlóságok a jellemzőek. Ezek: az azonos vagy hasonló társadalmi, politikai, gazdasági rendszer; közös ideológia; a marxizmus—leninizmus ; a közös osztály ellenség, a nemzetközi imperializmus. Más megfogalmazásban: azonosak alapvető érdekeink és céljaink a szocialista építőmunkában és a nemzetközi politikai életben. A szocialista országok közeledésén — az előbbi azonosságok bázisán —, az országaink közötti együttműködésnek pártjaink vezetésével történő olyan további, tudatos elmélyítését értjük, amely objektív helyzetünkből, alapvető érdekeinkből következik, s amelynek során fokozatosan csökkennek közöttünk a társadalmi, gazdasági, politikai fejlettségben, szocialista nemzeteink önkiteljesedésének lehetőségeiben meglevő különbségek. Ezek az egymást kölcsönösen feltételező változások — a szocialista országok társadalmi, anyagi és szellemi életének a fejlődés következtében objektíve szükségszerű inter- nacionalizálódása — a közöttük kialakult, tartalmában és formájában egyre gazdagodó, sokoldalú együttműködés folyamatában valósulnak meg. Logikusan vetődik fel a kérdés: azonosítható-e az együttműködés gazdagodása a közeledéssel? Az azonos társadalmi berendezkedés alapján kibontakozó minden együttműködés egyben közeledés is, az együttműködők közeledése. A lényeg azonban mindig abban található, hogy kik és miért működnek együtt, miért közelednek. A kapitalizmus viszonyai között megvalósuló gazdasági integráció is közeledést jelent — de nem a nemzetek, nem a széles dolgozó tömegek, hanem alapvetően a szűk, monopolista körök, a tőke és az azt kiszolgáló államapparátusok érdekeinek megfelelő közeledést. A kizsákmányolástól mentes szocialista országok közötti együttműködés — ennek révén a közeledés — a legszélesebb társadalmi alapon, a legszélesebb társadalmi egység, a szocialista 16
