Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Schacht, Kurt: A szociáldemokrata reformpolitika mérlege
kapcsolatok tartalmában végbemenő változás a döntő. A másik alapvető forma a szocialista országok tudatos politikájában testesül meg. Ez a politika a felszabadító mozgalmak harcának különböző szakaszaiban, a politikai, majd a gazdasági függetlenség kivívásának szakaszaiban a konkrét körülményeknek megfelelő módon nyújt segítséget politikailag, gazdaságilag, katonailag és más módon. Ez a politika nemcsak a békés egymás mellett élés elvein alapul, hanem a lehető legnagyobb mértékben támaszkodik a proletár internacionalizmus elvére is. A kapcsolatok fejlődésével a békés egymás mellett élés elveinek tartalma gazdagodik, egyre teljesebben jut érvényre a szocialista közösség országai, illetve a nemzeti felszabadító mozgalmak és a felszabadult országok kapcsolatában, és hasonló módon érvényesül a proletár internacionalizmus elve is. A könyv egésze bizonyítja, hogy a szocializmus megvalósulása és világméretű térhódítása az emberiség jövőjének kulcskérdése. Az első szocialista állam, a Szovjetunió létrejötte indította el ezt a folyamatot. A szocialista államok rendszerének kialakulása a második lépés a világ forradalmi átalakításában. A szocializmus, a szocialista világrendszer az antiimperialista küzdelem meghatározó erejévé válik. A könyv sokoldalúan elemzi ezt a folyamatot, meggyőzően mutatja be eredményeit és józanul szól a felmerült nehézségekről. Kajcsányi Péter KURT SCHACHT: A szociáldemokrata reformpolitika mérlege. (Bilanz sozialdemokratischer Reformpolitik.) Verlag Marxistische Blätter, Frankfurti Main 1976. 114 1. Az elmúlt években számos tanulmány jelent meg, amely a nyugatnémet szociáldemokraták reformpolitikájának egy-egy részletét vizsgálta és bemutatta az ígéretek és a megvalósítás közötti ellentmondásokat. Ez a kötet az első olyan átfogó értékelés, amely egyrészt az SPD valamennyi reformtervét szembesíti a valósággal, másrészt összefüggésében vizsgálja a reformpolitikát és a szociáldemokrata ideológiát, a „demokratikus szocializmus” elméletét; végül, a DKP álláspontját bemutatva, reális alternatívát vázol fel. A téma időszerűsége abból ered, hogy az SPD korábban gyakran hivatkozott arra, a gyakorlatban még nem volt alkalma kipróbálni koncepcióit és bebizonyítani elméleti tételeinek realitását. Mivel az SPD 1969 óta vezető kormánypárt, ezek az érvek elesnek. A könyv első fejezete az SPD 1969-es választási sikerének belső és nemzetközi tényezőit vizsgálja, majd sorra veszi az egyes reformok metamorfózisát meghirdetésüktől megvalósulásukig, vagy bukásukig. 1969-ig, a CDU/CSU két évtizedes kormányzása alatt a nyugatnémet politika fő célja a másodikvilágháború után restaurált monopolkapitalizmus konzerválása volt. Ezt tükrözte mindenfajta reform csaknem teljes elutasítása, a kormányzó pártok jelszava: „semmi kísérletezés”. A külpolitikában tagadták a területi és a politikai realitásokat, nyiltan megváltoztatásukra törekedtek. Ez a külpolitika a hatvanas években egyre inkább anakronisztikussá vált, sem a belső szükségleteknek, sem a nemzetközi erőviszonyok változásának nem felelt meg; az NSZK saját NATO-szövetségeseinek körében is elszigetelődött. A tudományos-műszaki haladás új problémákat vetett fel a belpolitikában. Szükségessé vált az infrastruktúra modernizálása, különösen a közlekedés, az egészségügy, a környezetvéde146
