Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1978 (5. évfolyam)
1978 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Butyenko, A. P.: A szocializmus és a nemzetközi kapcsolatok
szág és a tőkés országok közötti kapcsolat; az utóbbin belül pedig sajátosan új elem volt a Szovjetunió és a nem kapitalista fejlődési úton járó Mongólia közötti kapcsolat. A második szakaszban a szocialista országok rendszerének létrejöttével jelentősen megváltoztak az erőviszonyok; mivel most már nem csupán a Szovjetunió követett szocialista külpolitikát, megkezdődött a szocialista országok külpolitikájának koordinálása, ami növelte e külpolitikák hatását a nemzetközi életben; kialakult, most már nemcsak egy állam keretein belül, a nemzetközi kapcsolatok alapvetően új, szocialista típusa, a szocialista országok számának növekedésével nőtt az „átmeneti” jellegű kapcsolatok száma is. A harmadik szakasz alapvető jellemzője, hogy a szocializmus válik a társadalmi fejlődés meghatározó tényezőjévé. A szocializmus világrendszerré válik, és ennek megfelelően a konkrét formák sokaságában fejeződik ki a szocializmus közös lényege. Ebben a szakaszban a hatás fő irányai: a szocialista építés sikerei nyomán jelentősen megnőtt a szocializmus súlya a nemzetközi erőviszonyokban; a szocializmus erejének növekedése erőteljesen hatott a nemzeti felszabadító mozgalom megélénkülésére, fejlődésére, a tőkés gyarmati rendszer összeomlásának folyamatára; előtérbe kerültek egyúttal a szocialista világrendszer belső fejlődésének kérdései is, amelyek megoldásától nagymértékben függ a szocializmusnak a világra gyakorolt hatása is; a sikerek tovább szélesítették az „átmeneti” kapcsolatok szféráját. A szerzők áttekintették a kapitalizmus általános válságának legújabb jegyeit is, a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején bekövetkezett változásokat. Rámutatnak, hogy ebben az időszakban a szocializmus és a kapitalizmus küzdelme a katonai-stratégiai erők meghatározott egyensúlyi feltételei között folyik, és a békés egymás mellett élés új körülményei a szocializmus nemzeti és nemzetközi fejlődése szempontjából új kérdéseket is felvetnek. A könyv bemutatja, hogyan foglalkoznak a szovjet tudományos életben az új típusú, a szocialista országok közötti kapcsolatok kutatásával. Három fejezetben foglalkozik az új típusú nemzetközi kapcsolatok fő kérdéseivel. Részletesen ismerteti az első ilyen kapcsolatot és annak jelentőségét, majd a Szovjetunió első nemzetközi akcióit. A szocialista világrendszer létrejöttével kapcsolatban J. V. Jakimovics kifejti, hogy ez minőségileg új objektív kölcsönkapcsolatok és kölcsönös függések létrejöttét jelenti, amelyek eredete a szocializmus társadalmi-gazdasági természetében rejlik. A szocialista világrendszer létrejötte osztályharcok sorozatának eredménye, a világrendszer szélesedése pedig törvényszerű folyamat. Ugyanakkor az új típusú szocialista nemzetközi kapcsolatok kialakulása és megerősödése bonyolult, belső ellentmondással rendelkező folyamat, amelyben érvényre jutnak a kapcsolatokat alapvetően szabályozó elvek, így elsősorban a proletár internacionalizmus, illetve a szocialista internacionalizmus elve. A szocialista világrendszer fejlődésének első szakasza az 1950-es évek közepére fejeződött be. Ebben az időszakban a belső fejlődés fő eleme a magántulajdon megszüntetése és a termelő- eszközök társadalmi tulajdonának kialakítása volt. A nemzetközi kapcsolatokban elsődleges szerepet kapott a katonai-politikai kapcsolatok kialakítása és fejlődése, valamint ezek nyomán a gazdasági és egyéb kapcsolatok fejlesztése. A fejlődés második szakaszát alapvetően a mindenoldalú együttműködés kialakítása, valamint a gazdasági tényezők szerepének növekedése jellemezte. A hatvanas évek közepére valamennyi európai szocialista országban felszínre kerül a termelőerők fejlettségi szintje és a nemzet- gazdaság irányításának formái és módszerei közötti ellentmondás. A megoldás érdekében a szocialista országok gazdasági reformokat hajtanak végte, és átszervezik a gazdasági élet irányítását. Ezeknek a belső átalakításoknak a hatása érezhető a szocialista országok közötti, fejlődő kapcsolatokban is. A szocialista világrendszer fejlődésének jelenlegi szakaszát a népgazdaságok területén az integrációs folyamatok előtérbe kerülése jellemzi. A KGST-országok központi feladata gazdasági integrációjuk fejlesztése. A gazdasági együttműködés formái közül a közös termelő tevékenység fejlesztésének problémái kapják a legnagyobb figyelmet. A szocializmus nemzetközi térnyerésében jelentős szerepet játszott és játszik a szocialista 143
